Sokak szerint a közösségi oldalak csak a tökéletes életekről szólnak. De mi van akkor, ha valaki az életének pont a legsötétebb pontjait teszi a kirakatba?

Arra neveltek bennünket, hogy hangzatos tanácsokkal pikk-pakk megoldjuk a másik gondját, ám ezzel többet ártunk, mint gondolnánk. Most depresszióval küzdőkkel gyűjtöttük össze, mi az, ami csak ront az állapotunkon, és hogyan lehet VALÓBAN segíteni.

„Ha beteg az asszony, akkor kifekszi, érted? Te meg kiszolgálod és ápolod. Ellátod a kölköket, bevásárolsz, főzöl, mosol, vasalsz – amit kell. Nyivákolás nélkül. Lesz*rom a kifogásaidat és a tesztoszteronszintedet!” – Herczeg Zsolt kifakad. Értünk. Mindenkiért.

Dapper Don és Teflon Don neveken híresült el a nyolcvanas évek leghíresebb-hírhedtebb gengsztere, John Gotti, akit egyszerűen képtelenség volt nyakon csípni, és néhány évnél hosszabb időre rács mögé juttatni. Mi vezetett végül mégis a bukáshoz? Krajnyik Cintia írásából kiderül.

„Mikor elvettem, negyven kiló volt. Ki gondolná, igaz?”

A friss egyetemista Panni és édesanyja, Eszter túl vannak az elválás első két hónapján. Míg a lány Amszterdamban a régi emlékeibe próbál kapaszkodni – az újak viharában –, addig az anyukája Budapesten az összeomlás utáni sebeit nyalogatja. Itt a köldökzsinórnapló legújabb része, olvassátok el:

„Akkor még nem tudtam, hogy most nemcsak a magzatburok durrant ki: hanem az eddigi buborékom. Kész, nincsen tovább, minden totálisan más lesz, és nem azért, mert a világ fordul ki a négy sarkából. Hanem mert én az egész testemből-lelkemből” – egy fiatal nő anyává válásának csodás története.

A szellemi és a fizikai munka eltérő megítélése egy a sok törésvonal közül, amely táborokra osztja a társadalmat. Az egyik értékesebb lenne, mint a másik? Az előítéletek mindkét irányban hatnak.