„Mindenkinek megvan a maga élete, munkája, gondja, kihívása, gyereke, kutyája, macskája, kinek mije. Van, hogy hónapokig nem találkozunk, nem is beszélünk. Aztán ha összekerülünk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Kimaradt egy csomó idő? Lemaradtunk életeseményekről? Sebaj. Behozzuk a lemaradást. A lényeget úgyis tudjuk.” Olvassátok el Anna Eszter írását, úgyis mindenhol nagy családi összejövetelek lesznek hamarosan. Hangolódjatok ezzel a WMN-naplóval!

Olvasd el, nekünk hogyan segített valaki (néha egy ismeretlen, néha egy jó barát, tanár vagy rokon) egy mondattal vagy gesztussal életünk nehezebb időszakaiban, aztán meséld el, ha neked is van ilyen történeted! Hiszünk benne ugyanis, hogy ezeket tovább kell adni, a jó példa ugyanis tényleg ragadós szerencsére!

Kívülről csak a csillogás, az ünneplés látszik, belül meg néha súlyos drámák zajlanak. Ez itt a pőre valóság.

Kollégánk, aki egyben olvasónk is, a Joy magazin korábbi főszerkesztője elmeséli, hogyan szabadította fel önmagát egy rettenetes fiatalkori abúzus hatása alól.

Néha te is úgy érzed, hogy a munkatársaid pszichológusa vagy? Meg a férjed coacha? A gyereked asszisztense? A családod rendezvényszervezője? Simán lehet, hogy így van – és ezt úgy hívják, hogy láthatatlan érzelmi munka.

Sem dicsérni, sem elfogadni a dicséretet nem könnyű, legalábbis sok embernek gondot okoz. Zsófi elmeséli, hogyan fejlődött ezen a téren, és mi kellett a pozitív változáshoz:

Nem akadékoskodás, hanem fontos és hasznos kérdéssor, amely segít eldönteni, belefér-e az életedbe egy háziállat. Plusz tippek, mit tehetsz, ha jelenleg nem fogadhatsz örökbe, de mégis szeretnél segíteni.

Lenyűgöző építmények kerülnek ki a hazai LEGO-rajongó felnőttek kezei közül. És minél jobban megismerjük ezt a közösséget, annál nyilvánvalóbbá válik: a LEGO-kocka nemcsak egy játék, hanem életforma.