Radojka számára mindennapos megpróbáltatás, hogy nehezen tud kikapcsolni, visszalassulni, igazán jelen lenni a pillanatban – így mindezért igyekszik tudatosan tenni. Mondjuk, egy-egy ilyen, „kiégésmegelőző” napon.
„Meg kellett szakítanom az írást, mert a fiunknak megint volt egy epizódja. Mostanában újra tikkel, forgatja a szemét, nyögdös. Ma nagyon nehéz napja van, fél hatkor kelt, eleve rosszul aludt éjjel is (így mi is), úgyhogy ma extrán kimerült, és bizonyos időközönként dührohamai vannak. Semmi értelme izmozni, szigorral dominálni. Csak az empátia segít. Hagytam, hogy az ölemben kisírja magát, most jobban van, olvas, a kicsi meg kirakózik mellette. Mintha a pár perccel ezelőtti üvöltés, sikítás soha nem is lett volna.” Olvassátok el vendégszerzőnk, Adél újabb írását arról, hogy milyen egy SNI gyerekkel az élet, hogy miket él át egy házasság, egy anya, mire kézhez kapják a diagnózist.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem laboratóriumában másfél éven át folytak állatkísérletek, több mint ezer egéren végzett mesterséges megtermékenyítést a dr. Csaba Imre professzor vezette munkacsoport, mire az országban elsőként hajtottak végre sikeres beavatkozást emberen.
Csepelyi Adrienn arról, mi köze az edzésnek a diszkalkuliához, a toxikus mondatoknak a gyógyvíz buborékjaihoz és az önszeretetnek a testsúlyhoz. (Spoiler: az utóbbinak semmi.)
Kisgyerekes családokban hatalmas segítség, ha van legalább egy bevethető nagyszülő, aki segít átevickélni a nyári szünet, az iskola- és óvodabezárás okozta hézagokon. Doffek Gábor most az ősz közeledtével szeretné megköszönni minden nagyszülőnek a temérdek támogatást, minőségi időt, szeretetet.
Akármilyen furán hangzik, van, ahol számít, hogy egy munkahely etikus-e, és ennek megvannak a jól bevált kritériumai.
„Valószínűleg a nagy részére egyáltalán nem is emlékszem annak, amit a tanáraimtól útravalónak kaptam, de minden egyes nap hordozom magamban azt a sok segítséget és támogatást, amivel elhalmoztak az évek során” – írja Krajnyik Cintia.
„Itt nagyon szeretek mély levegőt venni, és csak úgy lenni. Érezni a jelentőségem és a jelentéktelenségem súlyát és könnyedségét” – Kristóf így kapcsolódik a természethez és talál vissza önmagához: