„Régen a szüléseknél és az utolsó leheletnél is együtt volt a család, kicsik, nagyok, idősek. Ma az ilyesmit sokan barbár hókuszpókusznak tekintik” – Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes, ezúttal II. Erzsébet királynő halála kapcsán az élet végéhez fűződő viszonyunkról, a tradíciókról és a gyerekek bevonásáról beszélgettek.

Filákovity Radojka kolléganőnk remek hírt szeretne megosztani veletek, és azt is elmeséli, ő maga mit szólt ehhez a meglepetéshez.

Egy adagnyi mosott ruha sima szárítóállványon a lakásban teregetve 2 liter vizet párologtat a levegőbe, aminek jókora egészségi kockázata van. Így ha nem megoldható a kültéri teregetés, akkor érdemes beruházni egy szárítógépbe. Így használhatod környezetkímélő módon:

Furcsa dolog az anyaság. Mindig az aktuális nehézségek miatt kínlódunk (már aki kínlódik, persze). Aztán, ha vége egy húzós időszaknak, máris visszasírjuk. Folyamatosan sürgetjük az időt, és nehezen tanulunk belőle. Vajon még mennyi visszasírandó nehézség vár ránk?! Ezen gondolkodott el Szabó Anna Eszter.

Ha tudod, milyen biológiai folyamatok játszódnak le benne, jobban megértheted őt. És talán kevésbé leszel dühös.

Vendégszerzőnk vegyes házasságban él Budapesten. Férje kameruni, és van egy kislányuk. Arról mesél, miként viszonyul hozzájuk a környezetük, és ők maguk miként lettek úrrá az eltérő szokások és neveltetés okozta nézeteltéréseken.

„Azt akarom, hogy pont úgy és pont annyira szeressenek, mint amennyire én ragaszkodom valaki más emlékéhez” – írja Luca fájdalmasan gyönyörű írásában arról, milyen újra szeretni valakit egy súlyos veszteség után.

Ha azt hitted, a salemi boszorkányperekkel már több száz évvel ezelőtt megszűnt a boszorkányüldözés, van egy rossz hírünk…