Mondatok, amelyek egy életre belénk égtek. Mondatok, amelyeket a szülői házban hallottunk, és amelyeket nem szeretnénk tovább adni a saját gyerekeinknek. Mégis néha kiszól belőlünk a saját anyánk-apánk. Mit tehetünk ez ellen?

Ha valaki gyakran mondja: „én ezt elengedtem”, vagy mást úgy vigasztal, hogy „minden okkal történik”, esetleg „minden rosszban van valami jó”, valójában az érzelmi hárításnak egy olyan módját választja, amellyel a gyógyulás lehetőségét veszítheti el – mondja pszichológus szerzőnk.

Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?

Ha rászokunk arra, hogy kárörömmel tartjuk fenn az önértékelésünket, egyre inkább kikophat belőlünk az empátia. És mint tudjuk, az online térben mindig van kin röhögni.

Szerzőnk öt évig egyáltalán nem hordott melltartót, és most elmondja, milyen reakciókat kapott a baráti társaságban vagy a munkahelyén.

Tóth Flóra anyákat kérdezett arról, mi történt a barátságaikkal a gyerekük születése után:

„Ti ketten lesztek felelősek tizenhat emberért… egy háborús övezetben?!” – szegezték Niminek és Kristófnak a kérdést többen, amikor kiderült, hová is tervezik a következő elvonulásukat.

Tudjuk, hogy a bezzeg szülők bezzeg gyerekei soha nem tennének ilyet… de bizony vannak anyák, akiket még oda is követnek az utódai, ahová nem kéne.