Egy gyerek, egy nap. Egy gyönyörű írás – gyereknapra Gyurkó Szilvitől.

Letiltod, kiköveted vagy beszólsz neki, ha túl messzire ment?

Terápiafüggés? Önismeret-mánia? Van olyan?

Neked mondták már? És te mondtad már?

Te mivel egészítenéd ki a hancúrlistát?

Régebben a geek szó pejoratív jelentéssel bírt, a „nyomi” egyfajta szinonimájaként használták, az éjjel-nappal kockuló, magányosan képregényeket bújó, gyenge szociális képességű embereket nevezték így. Pedig a geek korántsem az önmagába forduló, „gyerekes” szuperhősökért rajongó emberek szinonimája. Egy olyan gazdag fantáziavilág és életstílus az övék, ami kicsit sem nevezhető unalmasnak. Merthogy:

„Amikor hasonló helyzetbe keveredünk a gyerekeinkkel, mint amiktől szenvedtünk gyerekként, akkor szakadnak fel a sebek, akkor tombol a káosz a lelkünkben.”

„A csönd ugyanis ilyenkor nem néma, hanem zúg, tele van hangokkal, szorongással. Olykor pánikkal. Mi lesz velünk? Hogy fogunk megélni? Hogy fogom fenntartani egyedül a házat? Lehet, hogy egyedül kell leélnem az életemet? Magányosan halok meg?”