„Az, ahogy a kezdet és a vég hat rád, csak a tiéd. Nincs jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen, értékes és olcsó, elegáns és bunkó gyász. Gyász van. A tiéd, az övé, az enyém.” DTK megbocsát. Másoknak… és magának is.
A mi feladatunk most az, hogy kihozzuk az adott helyzetből a legtöbb pozitívumot, és megmentsünk ezekben a zavaros időkben is annyi felhőtlen gyerekkort, amennyit csak tudunk.
Koronavírus és emberség New Yorkban. Novella.
„…a korábban fennálló világban minden nap a versenyfutásról szólt. Napi hat-nyolc feladatról, amiknek a felét már tegnap vagy tegnapelőtt kellett (volna) végrehajtanom” – most meg lehet tanulni tényleg a pillanatban éli.
Nem kisnyugdíjas. De ha eláruljuk, kicsoda, akkor nem fogjátok elhinni, hogy van ember, aki ezt a nevet adta neki. Pedig van. Fiala Borcsa.
„Néha az az érzésem, néhányan mintha háborúba mennének. Csak nem nagyvadakat terítenek le a dzsungelben, hanem két köteg budipapírt az Aldiban.”
„Kész vagyok megülni a seggemen, amíg kell, csak legyünk már túl rajta!”
„Tessenek szólni vagy kézzel inteni!” – És felétek milyen rigmusok mentek?