Ne álljunk már ennyire (ál)naivan a világjárványhoz! Vegyük inkább észre, mi lesz a hosszú távú következménye (nem, nem a virágos réten önfeledten kergetőző, fogyasztói béklyóitól megszabadult emberiség).
„Az önmagunkra és másokra ragasztott címkéink letépése olyan fájdalommal jár, mintha az arcunkról húzná le valaki a bőrt. Ám amit az arcbőrünknek hiszünk, gyakran csak egy maszk, amelyhez túlságosan is hozzánőttünk.”
Milyen sors vár most egy olyan országra, amelyben sokan eddig is a szegénység, az éhezés peremén lavíroztak, és amelyben szinte mindenki a turizmusból él?
Van, hogy belecsömörlik az agy a folyamatos döntéshozatalba – így kerülheted el, hogy árokba kormányozd magad a fásultságtól
„Hetente egy napot volt nálunk, és pár hónap múlva azon kapta magát mindenki, hogy készülünk Anna jövetelére, és amit tudunk, elpakolunk, hogy neki könnyebb dolga legyen a takarításnál, meg persze hogy kevesebb leszúrást kapjunk tőle.”
Nővérnek lenni sosem volt könnyű hivatás, de most megmutatjuk, hogy azzá válni sem…
Te, anyu, nem hiszed el, mi történt…