Az elfogadás volna a kulcsszó, ami segítene bennünket abban, hogy megértsük a másik álláspontját.

Mit gondolnának rólunk vajon a felmenőink, ha látnának most minket? Milyen az életünk? Egyszerűbb vagy sokkal bonyolultabb, mint az övék volt?

„Én részben azért lettem újságíró, hogy a számomra fontos dolgokat eljuttathassam az olvasókhoz – hát akkor miféle elvárás az, hogy ne olvassam azt, amit ők írnak?”

Mi volt a legmérgezőbb mondat, amit valaha mondtak neked? És hogyan gondolsz rá ma?

Új suli, új város, új ország… Mindezt online. Hát nem könnyű.

Mindenkinek, akinek a gyereke életében először vagy fél év/x hónap kihagyás után ment valamilyen intézménybe múlt héten…

„Ha valaki nagyon fél, három dolgot tehet: menekül, támad, vagy halottnak tetteti magát. Mindhárom stratégia megvalósítható párkapcsolatban is.”

„…barátságok bomlanak fel, kollégák mennek ölre, családok ugranak össze, és nem azért, mert x másképp gondolkodik, mint y, hanem egyszerűen azért, mert az emberi természet olyan, hogy a legtöbbünk elviselhetetlen teherként éli meg, ha valaki ellentmond neki.”