Hiába tűnik valóságosnak, igazi sohasem lesz – Így mulasztjuk el a felszínes dolgok hajszolása közben a valódi értékeket
Miközben hajszoljuk a térerőt, lóerőt, hangerőt, épp azt veszítjük el, ami olyannyira fontos kéne hogy legyen.
Miközben hajszoljuk a térerőt, lóerőt, hangerőt, épp azt veszítjük el, ami olyannyira fontos kéne hogy legyen.
Ha még nem lenne eléggé kifordulva magából ez az év… akkor:
Ha te is kamaszokkal vagy összezárva a karanténban, akkor mindenképp olvasd újra ezt az életmentő és egyúttal megnyugtató cikket Kökéndy Ákostól!
A művészet határtalansága megmutatkozik a karantén közben készült alkotásokon is. Ha már nagyon befordultál a temérdek korláttól és a decemberi komorságtól, ezek a kreatív alkotások segíthetnek kiszabadulni egy kis időre.
„Milyen furcsa, hogy manapság az emberek nagy része nem tud tüzet gyújtani. Gyufa és öngyújtó nélkül, mondjuk, én sem tudnék. Nyilván nem véletlenül volt ekkora kultusza a tűznek. És nem véletlenül kellett őrizni a lángot, megóvni az otthon melegét…” Ami minden szempontból drága kincs. A fűtött szobából talán nem is értékeljük igazán.
Napló arról, hogy az igazi hiányra néha csak utólag ébred rá az ember. Na meg arról, hogy miként csapja be magát a szív időnként.
„Azt hiszem, a jó élethez csak annyi kell, hogy jó könyveket válasszunk” – írja szerzőnk, aki azt is elmeséli, milyen kötetek, adták neki vissza az életet.
Ha valamikor, akkor idén karácsonykor különösen fontos, hogy meghúzd a saját határaidat. És közben támaszkodj másokra.