„Vannak barátságok, amelyek nem egy életre, hanem egy bizonyos életszakaszra szólnak, és úgy szépek, fontosak, és – számomra – feledhetetlenek. Az egyetlen, ami nem fér bele a barátságba, hogy állandó kényszer és presszúra alatt tartjuk a másikat, elvárva, hogy ne önmaga legyen.”
Ajánljuk magunkat, pontosabban a kedvenc tavalyi cikkeinket, ugyanis szívügyeink olyannyira jellemzők ránk, hogy mi is elcsodálkoztunk rajta. Nézzétek csak!
Bátortalan kis lépésekkel a régi-új jövő felé.
Az első napon örülsz a későn kelésnek, aztán csinálod a karácsonyt (mert Szentesitől tudod, hogy azt csinálni kell), aztán kiélvezed az egyetlen napot, amikor nincs se készülődés, se rohanás, majd pánikszerűen intézed a virsli–malac–lencse-háromszöget, végül azon stresszelsz, hogy elsején ne stresszelj semmin, mert akkor az egész év egy stressz lesz, aztán már csak számolsz vissza, hogy végre újra hétköznap legyen. Hát neked semmi se jó?! Nyugi, nekünk se!
Tulajdonképpen mindannyian introvertáltak vagyunk egy kicsit…
Mindenki mérleget von – mi mást is tehetnénk az otthonunkba zárva? Nektek mit hozott, mi vitt el az előző év? Írjátok meg nekünk!
Hány és hány fogadalmat teszünk így év elején, és ezek közül mennyit tudunk valóban betartani? Most mutatunk párat, aminek tényleg van értelme, mert a legfontosabbat célozzák: segítenek megőrizni a mentális egészségünket.
Eddigi életünk egyik legfurcsább évét mindenki másképp élte meg a szerkesztőségben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történt volna sok-sok jó dolog is velünk. Íme, a WMN szerzőinek legpozitívabb élményei 2020-ból.