Egy friss kutatás szerint az elmúlt tíz hónapban alaposan megváltoztak az étkezési szokásaink is.

„A tegnapi napom fénypontja az volt, hogy kinéztem az ablakon.” Jocó bácsi arról mesél, mit tapasztal a gyerekek körében, hogyan élik meg a bezártságot, félnek-e, és mit gondolnak arról, ha mi, felnőttek megpróbálunk rendületlenül mosolyogni.

„Vannak fogyatékkal élők, akik a terápia részeként kezdtek el legózni, van, aki ezt a módot választotta a kreatív energiáinak levezetésére, mert a hétköznapi munkájában erre nincs lehetősége. Sokuknak ez kapocs a külvilággal, segít túllendülni az introvertált személyiségükből fakadó akadályokon. Ide jár a bankár apuka is, aki titokban a feleségének készít szülinapi legómozaikot, és a bolti eladó lány, aki hetekig csak szendvicset eszik, mert karácsonyra meglepné magát a legújabb Harry Potter-kastéllyal. Ismerek olyat, aki csak gyűjti, ki se nyitja a dobozt. Vannak, akiknek a leírás szentírás, megint mások egyszer sem rakják össze, amit a tervező megálmodott.”

Új lakásba költözni boldogság. Új lakásba költözni mégis kicsit félelmetes. Kolléganőnk épp ebben a cipőben jár, lezárult élete egy fontos korszaka, és kezdődik épp egy másik…

„Ő nem szokott ilyet csinálni. Hogy összejöjjön a betegeivel. De ez szerelem volt első látásra.”

…abból az étteremből, amelyik még nem jelentett csődöt. Szentesit az építkezés zaja már nem zavarja, sok minden más viszont egyre jobban.

Szerzőnk gyermeke egy a 75 ezerből, aki az elmúlt hétvégén középiskolai felvételit írt. Azt mondja, a vizsgáról neki a kártyázás jutott eszébe, mégpedig a snapszer. Hogy miért? Elmeséli:

Amióta kilépett a nyilvánosság elé, Nyáry Luca rendszeresen tapasztalja, hogy a mondanivalója sokszor el sem jut a fülekig, mert sokan leragadnak ott, hogy megjegyzéseket tesznek a kinézetére. Mondhatni, megszokta (még ha rosszulesik is neki), de most elmondja, miért árt ez a fajta hozzáállás a csúfolódóknak is rengeteget.