„Vannak folyamatok, amelyeken egy embernek keresztül kell mennie, és toporzékolhatok, elégedetlenkedhetek, ellenkezhetek, akkor sem tudom sem kikerülni, sem felgyorsítani, sem a végére ugrani” – ilyen most Kristófnak az életközepi válság.

A test idővel lebomlik. De vajon igaz ez a koporsóra is? És mi lesz, ha elfogynak a helyek a temetőkben? Egyáltalán nem mindegy, milyen a végső nyughelyünk, a testünk ugyanis még halálunk után is árthat a bolygónak. Ha szeretnél környezettudatosan távozni az örök vadászmezőkre, íme, pár forradalmian új, bár első hallásra talán bizarrnak tűnő ötlet:

Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.

„Márpedig, ez egyáltalán nem spirituális kérdés. Rájöttem, hogy hinni az univerzumban, a sorsban, Istenben pont annyit jelent, mint magamban hinni. Lehet, hogy ezt tudat alatt már gyerekként is sejthettem…” – Anna útja egy igazi tudományos-szkeptikus családból indult. Aztán nemrég elment egy „boszorkányhoz”. Ne ítélkezz, olvass!

Lehet a régi kutyusunkra sírás nélkül emlékezni?!

„Lázas lett, köhögött, mintha megfázott volna. Aggódtak érte. Jobban lett, felállt a járókában, de az egyik lába lógott. Nem tudták, mi történt. Aztán kiderült. Gyermekbénulás.”

Vajon hogy zajlik az élet egy olyan társadalomban, amelyben férfiak és nők ennyire szabadon élik meg a nemi identitásukat?

Kiüríteni az elmédet és csak a lélegzetedre figyelni sokkal nehezebb, mint gondolnád. Hosszas gyakorlást igényel, ám ha elsajátítod, onnantól nem fog kihozni a sodrodból sem egy munkahelyi konfliktus, sem egy hisztiző kisgyerek, ígéri Trembácz Éva Zsuzsa, aki immár húszéves se vele, se nélküle kapcsolatot ápol a meditációval – aminek ma van a világnapja.