Ijesztő számok nap mint nap. De mögötte életek vannak – és emberek halála, családok gyásza. Egy csomó minden viszont nem derül ki belőlük, rejtve marad. Például az, hogy mindannyian elfáradtunk, és vészesen fogytán vannak a lelki tartalékaink.

Azt hiszem, soha jobbkor nem kaphatnánk praktikus tanácsokat arra nézve, hogyan lehet az ép eszünket megőrizve, tudatosan jelen lenni a gyerekeink életében. Megérkező-gyakorlat, érzelmi parkolóóra-töltés, hálacsengő, képkeretezés, felhőrajzolás… és további szemléletformáló ötletek.

Ha az elmúlt egy év javát te is a képernyővel szemben töltötted, nagy az esély rá, hogy benned is kialakultak a testképzavarhoz hasonlatos pszichés problémák.

„Hét év alatt a szoptatástól rengeteget tanultam. Gyakorlatilag életem egyik legmeghatározóbb momentuma, mert a teljes kudarc és hasznavehetetlenség érzésétől kezdve a testképem átalakulásán át a legnagyobb büszkeségig mindenféle érzéssel feltankolt, és ezért örökre hálás leszek.“

Imádjuk a „pszichológus-páciens” közti viszonylatokat feldolgozó filmeket, a kérdés csak az, mennyire tükrözik a valóságot, és ennek milyen hatása lehet a valós terápiákra?

Emlékeztek olyan pillanatra, amikor úgy éreztétek, végérvényesen felnőttetek? Íme, a mi a listánk:

„Használjuk ezt a társasági kényszerszabadságot arra, hogy egyszer és mindenkorra megfogadjuk: a teljesség érzése nem helyrajzi kérdés, az emberi viszonyaink, és a kedvenc borunk mércéje pedig nem az, hogy a legkedvesebb bárunkban, vagy az ágyon heverve, a monitorunk előtt koccintunk.”

Emlékeztek a Svájcban élő magyar kislányra, aki hosszú, fájdalmas, mégis hősies küzdelmet folytatott a rákkal? Megtörve adjuk közre a róla szóló utolsó beszámolót.