„Mit gondoltok, milyen egy ideális iskola?” – Ezt a kérdést tette föl gyerekjogi szakember szerzőnk négy magyar tizenéves iskolásnak. És ők elmondták. Érdemes elolvasni a válaszaikat.

A perfekcionista nehezen tolerálja, ha hibázik, önmagát erősen kritikus szemmel nézi, és sokat szorong attól, hogy mások a legapróbb tévedések miatt is nevetségesnek vagy esetlennek fogják látni. És míg másokat boldoggá tesz, ha egy nehéz tesztet sikeresen elvégeznek, számára a szinte tökéletes eredmény is lehet lehangoló.

Kiss Gabi fazekas-keramikust annak idején nem vették fel a művészeti iskolába. A múzsa azonban nem hagyta nyugodni, ma már alkotó, sőt tanár. Ismerjétek meg a történetét:

Születésnapi köszöntő anyának

„Lassan esett le, hogy ez a valóság. Berohantam a volt férjem szobájába, és attól kezdve a CNN-t néztük egész nap, egész éjjel. Alig hittük el, amit láttunk.”

Ismerünk gyereket, akit megbüntettek, mert ivott óra közben. Olyat is, aki nem mehetett ki vécére, hiába kérte a tanárt. Ismerünk gyereket, akit megaláznak, ha hibázik, és kőkeményen megbüntetnek, ha valamit rosszul csinál. Az ENSZ gyermekjogi egyezményében ott van feketén-fehéren, hogy milyen jogai vannak egy gyereknek… az iskolában is. Az más kérdés, hogy erről a gyerekek semmit sem tudnak.

Döntőbíró? Ütköző? Tanácsadó? Bokszzsák? Házi pszichológus? Futár? Mediátor? Igazságosztó? Hányféle kellemetlen szerepbe kényszerülhet az ember, ha váratlanul elválnak a szülei?

Majdnem négy évet ült gyilkosságért, pedig alig volt rá bizonyíték, hogy bármit tett. Az újságok hívták már femme fatale-nak és boszorkánynak is, és ezrek figyelik minden rezdülését, hogy vajon mikor hazudik. Pedig egyetlen bizonyított „bűne”, hogy fiatal nőként szerelmes lett és aktív szexuális életet élt.