Kívülről csak a csillogás, az ünneplés látszik, belül meg néha súlyos drámák zajlanak. Ez itt a pőre valóság.

Kollégánk, aki egyben olvasónk is, a Joy magazin korábbi főszerkesztője elmeséli, hogyan szabadította fel önmagát egy rettenetes fiatalkori abúzus hatása alól.

Néha te is úgy érzed, hogy a munkatársaid pszichológusa vagy? Meg a férjed coacha? A gyereked asszisztense? A családod rendezvényszervezője? Simán lehet, hogy így van – és ezt úgy hívják, hogy láthatatlan érzelmi munka.

Sem dicsérni, sem elfogadni a dicséretet nem könnyű, legalábbis sok embernek gondot okoz. Zsófi elmeséli, hogyan fejlődött ezen a téren, és mi kellett a pozitív változáshoz:

Nem akadékoskodás, hanem fontos és hasznos kérdéssor, amely segít eldönteni, belefér-e az életedbe egy háziállat. Plusz tippek, mit tehetsz, ha jelenleg nem fogadhatsz örökbe, de mégis szeretnél segíteni.

Lenyűgöző építmények kerülnek ki a hazai LEGO-rajongó felnőttek kezei közül. És minél jobban megismerjük ezt a közösséget, annál nyilvánvalóbbá válik: a LEGO-kocka nemcsak egy játék, hanem életforma.

Idegenekkel néha őszintébbek vagyunk, mint a barátainkkal, hozzátartozóinkkal. Miért van ez így? És miért gondoljuk, hogy mások nem kíváncsiak ránk? Pszichológus szerzőnk, Milanovich Domi járt utána ezeknek az elképesztően izgalmas kérdéseknek:

„Ha az egész osztály karanténba kerülne, akkor indulna el a második felvonás. Igen, itt nem állna meg a történet, hisz online oktatást kellene elrendelni a karantén idejére, amihez az iskolának nincs joga. Szóval a hivatalos határozatot továbbítani kell a tankerület felé, akiknek szintén nincs erre jogosultságuk, tehát már megy is tovább az ügy az Oktatási Hivatalhoz. Nekik – most kapaszkodj meg! –, nincs jogosultságuk erre…” Jocó bácsi és a karanténkálvária: