Fényképész kollégánk évek óta foglalkozik művészi aktfotózással. Általában olyan nők érkeznek hozzá, akiknek a testén betegségek, traumák, szülések hagytak nyomot. A velük való munkáról mesél, miközben képeket is mutat:

Van valami különösen felkavaró és hátborzongató abban, amikor egy fotó valaki életének az utolsó pillanatát rögzíti. Anna Eszter most három ilyen kép történetét meséli el.

Egy kivételes pedagógus, Polyák-Pásztor Diána, alias Szia, Tanárnő! húsba vágó kérdései ballagó diákjaihoz, önmagához, mindannyiunkhoz.

Bo Petterson pont olyan, mint egy kicsit boomer, jó fej hatvanas apuka, aki viszont sok ember életében (már) nincs jelen. Praktikus tanácsokat ad, de a felhasználók nem csak ezért imádják.

Szerzőnk egy budapesti kis szalonban tartja tű alá a karját, képzeletben viszont bejárja a Fülöp-szigeteket, Tahitit és Észak-Amerikát, felidézi a leghíresebb tetovált nők történetét. Nagyon más jelentések, nagyon más kontextusok, valami mégis összeköti őket.

„Egy idősebb, láthatóan részeg, de végtelenül kedves hölgy a kezébe fogta az arcomat a bárban, és kijelentette, hogy ő egy médium, és látja a szememben, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott.” Nyáry Luca belevetette magát Berlin sűrűjébe, és nemcsak magáévá tette, de pontosan meg is értette ezt a várost. Egy féktelen és igazán hiteles útinapló:

Kattintsd végig képgalériánkat, és ha van kedved, írd meg, milyen emlékeid vannak a munka ünnepéről.

Szamosi Zsófia, Döbrösi Laura, Verebes Linda és Huzella Juli meséltek civil életüket meghatározó másodállásukról: