Teljesen oké szomorúnak lenni. Az érzések nem jók vagy rosszak, helyesek vagy helytelenek. Egyszerűen csak vannak. A baj akkor kezdődik, ha nem dolgozod meg őket.

„Azt szeretném, ha legközelebb, amikor valaki megnyílik előtted, és a fájdalmáról, betegségéről beszél, jusson eszedbe, mennyire különbözők voltak ezek a dalok. Hogy némelyikről első hallásra nem is gondoltad volna, miről szól. De akár sokadikra sem.” Csepelyi Adrienn rendhagyó kísérlete arra, hogy megmutassa, hányféle arca van a depressziónak.

„Az utóbbi időszakban politikai kampányt csináltak az identitásomból, és sose kellett még ennyiszer eltűnődnöm azon, hogy mit tartogat számomra a jövő queer fiatalként egy olyan országban, aminek az irántunk való hozzáállása fénysebességgel változik. De azt tudom, hogy a családomé soha nem fog.”

Szabó Anna Eszter nem kötődik tárgyakhoz. Kivéve azokhoz, amelyekhez nagyon.

Hogyan ismerhetjük fel, ha eljött a karrierváltás ideje? És hogyan hozhatunk ezúttal megfelelő döntést? Szakértőt faggatott Pichler Zsófi.

„A farsang empátiára tanít, mert más bőrébe bújva, de a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy milyen kicsinek, nagynak, öregnek, fiatalnak, szépnek, csúnyának, erősnek vagy gyengének lenni.”

Nappali tagozatos hallgató, tíz év (!) munkatapasztalattal, gyakornoki munkára kerestetik – ismerős elvárások?

Száz évvel ezelőtt született „Árpi bácsi”, azaz Göncz Árpád egykori köztársasági elnök, az ország sokáig legnépszerűbb politikusa, akiről mindenki őriz egy szép történetet, aki valaha találkozott vele. Vigyázzunk az emlékére!