Hova tűnt ez a negyven év? – Emlékbetörések az évfolyam-találkozón
Gyerekként azt gondoltam, hogy aki negyvenéves, az már rettentően öreg. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Gyerekként azt gondoltam, hogy aki negyvenéves, az már rettentően öreg. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Apák, szükségünk van rátok! Ha elhagytok minket, örökké hiányozni fogtok.
Hatvankilenc éve végezték ki a házaspárt kémkedésért. Az életük akkor véget ért, ám a történetük azóta is alakul:
Apák napja alkalmából szerzőnk, Nádudvari Péter arról mesél, hogyan tudta átadni a zene- és a sportimádatát gyerekeinek, ezáltal nemcsak az egészséges fejlődésüket biztosítva, hanem azt is, hogy neki ne kelljen lemondania a hobbijairól.
Szerzőnk annak járt utána, miért szeretjük annyira a sorozatokat, könyveket, filmeket, amelyekben csalók tévesztik meg áldozataikat.
„Nem attól lesz egy fogyatékossággal élő boldog, ha önállóvá válik – én például a sérülésemből adódóan sosem leszek az –, hanem attól, ha önrendelkező lehet” – mondja Csángó Dániel, aki miután hosszú évek munkájával elérte ezt a saját életében, ma már kiegyensúlyozott párkapcsolatban él (nyíltan beszél újfajta szexualitása felfedezéséről is, ami meglehetősen tabutéma a közbeszédben fogyatékossággal élők esetében), és mások számára is szeretné ezt lehetővé tenni.
Attól, hogy nincs mentális betegséged, még nem biztos, hogy teljesen egészséges vagy. Miért érzed üresnek, bágyadtnak magad, és mit lehet tenni, hogy javuljon a helyzet? Itt találsz párat a lehetséges válaszok közül:
Elmenekültél a háborúból és esetleg élvezed az olasz kávét? Szégyelld magad!