„Nő vagyok, aki szeretné megélni a döntéseit anélkül, hogy stigmatizálva lenne vagy szociális normákba szorítanák. Jó lenne elérni, hogy a gyermektelenség tudatos döntés legyen ma Magyarországon, és ne a megfelelő információ hiányán múljon.” Történet egy nőről, aki úgy döntött, nem vár tovább az igazira azért, hogy gyereke lehessen.

Nehéz ügy a munkahelyi barátság. Mi szól ellene, mi mellette? Íme:

Vekerdy Tamás közel négy éve nincs közöttünk, tanácsai azonban máig elkísérnek minket. Tíz fontos gondolatot idézünk fel most tőle.

Ami átmeneti segítségnek indult, a több mint egy éve tartó orosz-ukrán háború miatt hosszú távú ellátás lett – civil szervezetek mondták el, hogyan segítették a menekülteket az elmúlt több mint egy évben:

Örök kérdés, hogy hova tedd a napok óta „unatkozó” és ezáltal kedves szüleit gyakran az őrületbe kergető gyereke(i)det, ha nincs kapacitásod minden (második) nap csodás programmal élvezetessé tenni a szünidejét. Tóth Flóra válasza: vidd el más unatkozó gyerekkel rendelkező szülőkhöz!

Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz? Utánajártunk, igaza volt-e IV. Károlynak. Közben arra is választ kaptunk, miért viselkedünk magyarul úgy, mint egy rögtönítélő bíróság, és miért van az, hogy bárhová is sodor minket az élet, káromkodni az anyanyelvünkön az igazi!

„Hogy rohan az idő – mondják. Kivéve akkor, ha lombikozol.” Krajnyik Cintia vallomása veszteségről, fájdalomról, talpra állásról.

„A rabszolgának nincs önrendelkezési joga, azt teszi, amire a gazdája utasítja, és nem rendelkezik a saját magánéletével sem, abba is beleszólhat az ura.” A pedagógusok az ókori Görögországban rabszolgák voltak, a gyerekeket kísérgették. Habár ezt ma már csak kevesen tudják, a tanárokkal való bánásmód megidézi az elfeledett jelentést. A minap elfogadott státusztörvényt elemzi szakértő szerzőnk: