Hála minden állatért, aki a szenvedések után újra tud bízni az emberben – és minden gazdiért, aki megtanítja nekik, mi az a biztonság.

Egy kisfiú, akiről azt mondják az óvónők, hogy különösen szófogadó és nagyon figyel a felnőttekre – mivel babakora óta rengeteget van velük és számtalan szabályt kell betartania, amit a kortársainak nem, ugyanis agydaganattal küszködik. De jó pár újratervezés és néhány összeomlás után van ok a bizakodásra is.

Van, hogy a mézeshetek igencsak keserűre sikerülnek… Ti is hallottatok már ilyenről? Írjátok meg kommentben!

Világszerte 35 milliónál is többen élik a digitális nomádok életét – számuk pedig évről évre nő. De mi rejlik valójában a sokak által irigyelt életforma mögött, és milyen hatása van azoknak a helyieknek az életére, akik a nomádok által népszerűnek tartott úti célokon élnek?

Mostantól egy alkalmazás segít abban, hogy ne kapjuk meg a gyereksürgősségin: „Anyuka, minek jöttek ide?” vagy „Anyuka, miért csak most jöttek?”

Valóban egy férfinak „kell” megkérnie egy nő kezét, vagy nincs azzal semmi gond, ha a lánykérés helyett fiúkérés történik?

A „rossz emberek”, rossz cselekedetek a távolból is erősen, bénítón hatnak ránk. De a jó emberekre miért nem figyelünk oda jobban? Itt vannak köztünk, és olykor nemcsak egy-egy napunkat teszik szebbé, hanem tartós változást is hoznak. Kazimir Ágnes pszichológus elmélkedett erről:

Már eddig is rá voltak csavarodva a telefonjukra, akkor mi lesz itt nyáron? Van néhány (tényleg jó) tanács, amit érdemes minden szülőnek elolvasnia: