Léteznek az érzelmeiket vállaló, azokról beszélő, sőt, író férfiak. A mi anyák napi pályázatunkra is írtak vagy egy tucatnyian. Örültünk nekik!

Tündéri, stílusos, tanulságos és megható a WMN anyák napi pályázatának kamasz-különdíjas írása. A szerzője 16 éves, köszönjük neki, hogy kortársaival együtt tartja nekünk a tükröt!

Mintha átszakítottunk volna előttetek valamilyen láthatatlan gátat, úgy árasztottatok el minket anyatörténeteitekkel. Alig tíz nap alatt kettőszázharminc írás érkezett az anyák napi pályázatunkra.

Nehéz helyzetbe kerültem, mint szülő. És mint ember. Mondhatnám, hogy mindennap nehéz helyzetbe kerülök, és nem is hazudnék, de most egy picit tényleg szorosabbra szorult a hurok, mint úgy általában. Válaszaim egyelőre nincsenek, csak kérdéseim. De abból sok.

Dórit és Barnabást lenyűgözte a londoni maraton. És a BBC közvetítése, amelyben szakavatott módon, profin, nem mellesleg, ugyanolyan terjedelemben és lelkesedéssel számoltak be a parasportolók teljesítményéről, mint az épekéről. Na de mi a helyzet itthon?

Nem tudod, mit mondj neki. Nevezd nevén a betegségét? Vagy tégy úgy, mintha nem is lenne rákos? Megkérdezd tőle, hogy van? Vigyél neki valamit? Egyálatlán, szeretné, ha meglátogatnád? Szentesi Éva megmondja, hogy néz ki mindez belülről. A beteg oldaláról.

Jó tudni, hogy a pszichológus is kiborul, ha a gyereke az utcán hisztériázik, ő is tanácstalan, ha behívatják az iskolába a fia csínytevései miatt. A wmn.hu szerzője, Szalánczi Kriszta pszichológus két kamasz gyerek anyukája. És ő sem tökéletes.

Az élet egyszerű örme sokféle álarc mögé bújik. Néha egy jóbarát, néha egy banális történet, vagy egy érdekes ismeretlen képében köszön ránk. Csak győzzük észrevenni.