Nem panaszkodom. Ha panaszkodnék, pont olyan hülyén jönnék ki belőle, mint Julia Roberts az „Azé lesz az utolsó csokis süti, aki az asztal körül a legszánalmasabb” játékból a Notting Hill (Sztárom a párom) című romkomban. Biztos emlékeztek a jelenetre. Ott ül a sikeres, ragyogó Julia, aki frissen közölte a baráti kör öltönyös lúzerével, hogy filmenként 20 millió dollárt keres, és azzal próbál szimpátiát kelteni, hogy nem emlékszik, mikor zabált egy jót utoljára, és hogy meg kellett műttetnie az állát meg az orrát. A sütit a házigazda felesége, az autóbalesetben lebénult, kerekesszékben ülő ügyvédnő, Bella nyeri.

Tehát nem panaszkodom. Olyannyira nem, hogy mivel már egy ideje sokkal, de sokkal kevesebbet szerepelek a klasszikus bulvárlapok hasábjain, mint régen, ha számot vetek az elmúlt években rólam összehordott totálisan alaptalan baromságokkal, ma már jól szórakozom. Utoljára három évvel ezelőtt kellett ügyvédi levelet küldetnem egy hetilapnak, amely közölte is a bocsánatkérést rögvest – persze tizedakkora helyen és huszadakkora kiemeléssel, mint az ordas baromságot tartalmazó cikket.

Szóval egy ideje foglalkoztat, hogy életem televíziós celeb-korszakának lezárásaként összegyűjtöm és listába szedem azokat a hazugságokat, amelyeket valaha leírtak rólam. Mintegy okulásképpen a nyomtatott és online újságok olvasóinak.

(Mielőtt belefogok, fontos: nem azt állítom, hogy amit ott írnak, az mind hazugság. Meg nem is azt, hogy a bulvárlapoknál csak „aljanépe" dolgozik. Ez nem igaz. Lehet bulvárt jól és szórakoztatóan csinálni, én személyesen is ismerek néhány tisztességes és tehetséges újságírót ezekből a szerkesztőségekből. Sőt, azt sem mondom, hogy nincs szükség ezekre a lapokra. Ezek, kérem szépen, Magyarország legolvasottabb napi- és hetilapjai, legkattintottabb online magazinjai, blogjai. Senki ne legyen álszent! Amíg olvasó van, addig szükség van rájuk.)

Mindenki vonjon le a következő listából olyan következtetést, amilyet csak akar.

Íme az öt legnagyobb hazugság, amit valaha írtak rólam:

  1. Kopaszodom.

Tévés pályafutásom elején az egyik hetilap „kiderítette”, hogy miért hordok mindig rövid hajat. No, hát a rejtély kulcsa: egy gyerekkori betegségnek köszönhetően foltokban kihullott a hajam, és a fodrász órákat pepecsel a frizurámmal minden Híradó előtt, hogy eltüntesse a kopasz foltokat. Egy egész oldalon, sok (hajas) fotóval ábrázolva.

  1. Egy öregedő szocialista politikus szeretője vagyok.

Egy blogban jelent meg, a kedvenc gerincmentes sajtótaktikámat alkalmazva, amely így szól: olvasd el a neked „jólértesült” informátor által küldött emailt/levelet, hidd vagy ne hidd el a benne írt elmebeteg pletykát, majd nehogy véletlenül bepereljen, sőt, ha lehet ne is cáfolhasson az alanya, név nélkül, de ügyesen körülírva publikáld a „hírt” úgy, hogy kizárásos alapon rá lehessen ismerni a sztoriban mindenkire. Esetleg cifrázhatod még azzal, hogy kommentben az egyik kollégád, vagy a hazug levél írója odasercinti az „érintett" médiaszereplő nevét. Ami a pletyka tartalmát illeti: pfúj!

  1. Az épp regnáló tévéelnök szeretője vagyok.

Lásd a 2-es pontot, az egyik szereplő kicserélésével. Reakcióm: ugyanaz.

  1. Eltűntem, valószínűleg súlyos beteg vagyok, de lehet, hogy emigráltam.

Ezen nagyon egészségeset röhögtem az otthonomban, egészen addig, amíg apukám lélekszakadva föl nem hívott, hogy jól vagyok-e, mert a temetőben virágültetés közben mesélte neki egy ismerőse, hogy hallja, valami komoly bajom van. Eltelt vagy fél óra, mire megnyugodott szegény. Apámnak nagyon magas a vérnyomása és cukros. Tehát, csak óvatosan!

  1. Idegileg teljesen kimerültem, nem tudom ellátni a munkámat és elhanyagolom a gyerekemet.

Ezen már egyáltalán nem röhögtem. Ugyanabban a hetilapban jelent meg, mint a 4-es pont, és mivel alig egy év telt el a kettő között, ott és akkor elegem lett. Ment az ügyvédi levél, a többit már tudjátok.

Hát így állunk, én és a bulvár. Persze voltam azóta (meg előtte is) sok minden, az autistától a szexkönyvszerzőig... meg valószínűleg még leszek is. Ha legközelebb olvastok rólam valami érdekeset, amit nem én mondtam, inkább kérdezzetek meg róla. Tudjátok, hol találtok.

 

Fotó: Goti photography, smink: Horacsek Ági, styling: Butor Kriszta