Az Ipsos a héten publikálta a közvéleménykutatását, amelyből kiderül, hogy a felnőtt lakosság több mint kétharmada (egész pontosan 68 százaléka) inkább nem, vagy egyáltalán nem ért egyet a kötelező vasárnapi zárva tartással. Csak a megkérdezettek negyede tölötte a vasárnapjait eddig vásárlással. Tehát nem arról van szó hogy ezek az emberek azért prüszkölnek, mert erőszakkal kiveszik a kezükből a kosarat. Hanem azért, mert a lehetőséget, a választás lehetőségét veszik ki a kezükből. A szabadságot, hogy felnőtt emberként, megismerve és mérlegelve az ő saját életvezetésükből, igényeikből és a környezetük által meghatározott keretekből adódó lehetőségeket eldöntsék, hogy mit kezdenek magukkal és a családjukkal a hét utolsó huszonnégy órájában. A kereskedelemben dolgozó alkalmazottól pedig azt a szintén felnőtt és szabad döntést, hogy szüksége van-e a vasárnapi pótlékra (amely magasabb, mint a délutáni pótlék, amit adott esetben mondjuk a szombati meghosszabbított nyitva tartásért kap), és bevállalja-e érte a munkát a hét utolsó napján vagy sem.

Csak egy pillanatra, a játék kedvéért, képzeljük el, hogy mi volna, ha a hatalom megtiltaná, hogy vasárnap tévét nézzünk (a felmérésből az is kiderül, hogy ez az emberek többségének kedvenc hétvégi elfoglaltsága). Azzal a szöveggel, hogy szegény televíziósoknak, akik kénytelenek vasárnap is élő magazin- és hírműsorokban gályázni, inkább a családjuk mellett lenne a helye... Szóval képzeljük el, hogy az állam kopogás nélkül beront az otthonodba, és kiveszi a kezedből a távirányítót. Na, milyen? Én például szinte soha nem nézek televíziót otthon, a műsorok, amelyek érdekelnek megtalálhatók az interneten, akkor, amikor épp ráérek megnézni őket. De van tévém, és szeretem tudni, hogy felnőtt, szabad ember vagyok, aki ha akarja, egész vasárnap tévét néz. Akkor is, ha kiesik tőle a szeme. A távirányító az enyém.

Azért nagyon kíváncsiak vagyunk, vajon hogyan fog mostantól átalakulni a Magyar Ember Vasárnapja. Tehát írjátok meg nekünk kommentben, mi változik az életetekben most, hogy már tudjátok, mit szeretnének!