WmnBababexpo

- 

1. Hogyan kell kihordani, világra hozni a csemetét?

Teherbe esni, szülni és szoptatni még egy mezei cickány vagy egy házi mangalica is tud, csak úgy tűnik, az anyukák nem. Az egyik férfi rokonom például rajtakapott, hogy nem beszélgetek eleget a kis „pocaklakóval", pedig azt még ő is pontosan tudja, hogy kizárólag attól fejlődik in uterus a gyermek. Hiába mondtam neki, hogy amúgy természetemből adódóan jár a szájam egész nap, mint a kacsa feneke, a magzat tekintse legyen szíves úgy, hogy őhozzá is intézem a szavaimat, rokonom mégis jóságosan kioktatott, hogy az messze nem ugyanaz. Így lettem szaranya még jóval anyává válásom előtt. Az sem sokat javított a helyzetemen később, hogy vajúdás közben nem hallgattam szférikus zenéket (ahogy a négygyerekes nagynéni erőst javasolta), nem pontosan háromóránként szoptattam a csecsemőt (ahogy anyáink csinálták), sőt merő rosszindulatból és makacsságból szánt szándékkal ki akartam szárítani az újszülöttet azzal, hogy visszautasítottam a csecsemősnővér által felkínált cukros teát, bízva a saját emlőimben. Hogy ezek után a gyermek nem halt ott helyben szörnyet, az csak a csodának és a kisbaba végtelen türelmének volt köszönhető!

2. Mit vegyen fel a gyerek?

Csodával határos módon végül csak túléltük az első fél évet, ám ez cseppet sem nyugtatta meg a környék bölcseit. A buszon velünk utazó nénik, akik alanyi jogon legutoljára az 1930-as évek magasságában toligáltak porontyokat, nem győztek hüledezni, fejhez kapkodni... és azonnal kioktatni, hogy mit is kellene a csemetének viselnie. Hisz csak rá kell nézni, hogy rögtön pipálni lehessen a hiányosságokat: se kiskendő a cúgos 26 fokban, se keményített, vasalt pruszlik vasárnap, se cipő a babakocsiban heverészéshez, se kimenős ruha ünnepnapokon, se a nyakában aranykereszt, se a fülében fülbevaló!

3. Mit egyen a gyerek?

Azt gondolná az ember, hogy ha már kihordani, megszülni és felöltöztetni nem tudtam a saját gyerekemet, legalább a táplálására képes leszek odafigyelni. Mert akkor talán nem kellene elmagyaráznia nekem a védőnőnek, a nagymamának, a sógornőnek, a dédpapának, a földszinti Frász néninek, az állatorvosunknak, a szingli barátnőnek és a postás anyukájának az ismerősének, hogy a csipet sóval csak megmérgezem, hogy napi öt különböző színű zöldség alatt tragikusan elhanyagolom, az édességgel elkényeztetem, a hússal elrekkentem, a tejjel allergizálom, a májjal hipnotizálom, a gluténnal pedig egy életre tönkreteszem a porontyom.

4. Hogyan kell a hisztiket kezelni?

Mondjuk, ezek után aztán tényleg ne csodálkozzak, ha az alultáplált, fázós, nyilvánvalóan rosszul kötődő gyerek kétéves korában hisztizni kezd. De sebaj, hiszen jóakaróim nem veszítettek lendületükből! A rokonok rögtön elmondják, hogy ilyenkor jobb magára hagyni, hadd csapkodja magában a fenekét a földhöz, az utca embere pedig kioktat, hogy szívtelenség csak állni, és nem csinálni semmit. A néni jóindulatúan megsúgja, hogy „csak szeretni kell őket", a bácsi szerint viszont meggondolatlan viselkedésemmel, puszijaimmal és ölelésemmel már most úgy elkényeztettem, hogy látszik, sohasem lesz belőle rendes ember. Bezzeg az ő idejében, akkor még tudták, mi a fegyelem. Ha ennyi jó tanács nem lenne elég, ha még mindig nem tudnám, mit csináljak, akkor elég csak felmennem egy kismamafórumra, ahol – miközben a saját övöltő gyerekük szolgáltatja a háttérzajt – a sok ősanya egészen pontosan tudja, és el is mondja, mit kellene teljesen másképp csinálnom.

5. Milyen tulajdonságai vannak a gyereknek?

Mindezek után végül az is kiderült, hogy még a tulajdon gyerekemet sem ismerem. Ötpercnyi közös foglalkozás után ugyanis a kerületi fejlesztőpedagógus egészen jól látta, hogy már a szülésem sem úgy folyt le, ahogy én arra visszaemlékszem, a 10/9-es Apgart csak behazudom, az eddigi problémamentes fejlődést csak én látom ilyen fényesen, hisz a gyerek súlyosan el van maradva. És az, hogy én ezt képtelen vagyok észrevenni, csupán azért van, mert „anyuka túlságosan elfogultan látja a gyereket”. Aki nyilvánvalóan sérült, hiszen nem tud ötévesen egy kézzel labdát pattogtatni a szűkös vizsgálószobában, hétfőn este hatkor.

Úgyhogy tudod mit?

Lehet, hogy tök igaza van minden egyes tótumfaktumnak. Akkor pedig tessék csak, tessék, lehet beljebb fáradni a pálya széléről! Gyertek, öltöztessétek reggelente, főzzetek neki mindennap, etessétek, szeressétek nálam jobban!

Vagy: mindenki intézgesse a saját porontyát, söprögesse a saját portáját, a közbülső időben pedig vegye észre: helytelenül végzett anyaságomnak mégiscsak két remekbe szabott gyerek lett az eredménye. De most képzeld csak el, ha még jól is csinálom, mennyire tökéletesek lennének! Mindenkit enne a sárga irigység belülről, az meg kinek lenne jó?

 

Fiala Borcsa

 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/SpeedKingz