-

Egyetlen nyár sem telhet el unalmasan, minden évben igyekszem kihozni ebből a bő két hónapból a maximumot, és lehetőségeimhez mérten kipróbálni valami újat. Tavaly belevetettem magam a munka világába, idén meg úgy gondoltam, egye fene-üsse kő, nekem is lesz jogosítványom. Szerencsésen eljutottam odáig, hogy alkalmasnak nyilvánítottak az autóba ülésre, sőt még forgalomba is mehettem, bár önálló vezetésre egyelőre nincs jogosultságom. (Nyugi, ami késik, nem múlik!). Szóval mondjuk úgy, van pár észrevételem a partner-sofőrökkel kapcsolatosan. Meg úgy általában minden közlekedővel, menjen az lábbusszal, két keréken vagy akárhányon.

Nagyjából három – egymástól merőben különböző – csoportot tudok megkülönböztetni, akik az utakat járják:

1. A semlegesek

Általában nem sok vizet zavarnak. Tisztában vannak a KRESZ-szabályokkal, többnyire be is tartják őket. Úgy vannak velem, tanulóvezetővel, hogy amíg nem bántom őket, addig ők sem zargatnak fölöslegesen. Látják a nagy T betűt, de ez nem sokat jelent számukra. Csak egy vagyok a sok közül.

2. A hülyebunkók és tuskóparasztok

(Elnézést az enyhén sértő kifejezésért, de még nem rendelkezem olyan szavakkal, amelyek jobban körülírnák őket.) Nem tisztelnek sem istent, sem embert, de legfőképpen a KRESZ szabályait. Oké, hogy észreveszik a kék alapon fehér nagy nyomtatott betűt, de teljesen félreértelmezik. Versenyszellemet látnak bele, és nagyjából pavlovi reflexként ébreszti fel bennük a csakazértis viselkedést.

3. A jó fejek meg a cukik

Ők a kedvenceim. Felismerve a már sokat emlegetett T betű valós jelentését, lépten-nyomon próbálnak segíteni. Tisztában vannak vele, amellett, hogy nyilvánvalóan a tanulóvezetőség fő szimbóluma ez, tovább gondolva jelenthet akár tiszteletet, toleranciát és türelmet is. Tudják, hogy annak idején nekik is el kellett kezdeniük valahol, mert nem mindenki születik Hamiltonnak. Köszi nekik!

Végezetül itt egy rövid útmutató, aminek segítségével te is a jófejcuki kategóriába kerülhetsz pillanatok alatt a bunkóparasztból, illetve a semlegesből :

Mit NE tegyél?

Ne kérdezd meg soha, semmilyen körülmények között: „Biztos, hogy jó lesz, ha egy nő tanít egy nőt vezetni?”. Ez nemcsak a képességeim lebecsmérlésének a fokmérője, hanem az oktatómat is sérti. Amúgy meg: igen, komám, biztos jó lesz, köszi, hogy kérdezted. Talán az is érdekel, hogy hányas melltartót hordok?

Ne dudálj rá az előtted álló/közlekedő tanulóvezetőre! Még akkor sem, ha a zöld lámpánál elindulást imitálva már harmadjára fulladt le, így elég valószínű, hogy muszáj lesz megvárnod a következő „állj, ha piros, várj, ha sárga, mehetsz, hogyha zöld a lámpa” kört. Vagy, mondjuk, ha menő kamionos csávónak képzeled magad, aki az országúton százzal repeszt, miközben én, kis sofőrkezdeményként éppen hetvenöttel döcögök, akkor sem. Meg úgy egyáltalán, indokolatlanul senkinek ne dudáld le a fejét, mert baromira nem jó érzés. Pláne nem egy totál kezdőnek.

Ne hagyd el a sávodat irányjelző nélkül! Éppen elég sok tényezőre kell figyelnie egy magamfajta frisshúsnak enélkül is. Egyáltalán nem szerencsés, ha a szlalomozási technikáddal csak még jobban rám hozod a harci frászt. Igen, tudom, hogy a vonatkerék-pumpálók és az olimpián az úszókra vigyázó vízimentők mögött méltán felsorakozhatnak a BMW-kbe indexlámpát szerelők, mint a leghaszontalanabb munkát végző emberek, de akkor is. Az a picike kar a kormánykereked oldalán nem csak dísznek van.

Ne hajts be egyirányú utcába, amikor a tanuló balra kanyarodna (mert, ugye, ilyenkor át kell sorolnia a baloldalra, ergo a te sávodba, ami nem is a tied, mert neked nem szabadna ott tartózkodnod. Akkor meg... WTF?!). Meg amúgy se. Elhiszem, hogy fontosabb az aktuális bombanőddel lezsíroznod a kövi talit, de könyörgök, egy nagy, kör alakú piros táblát, fehér vízszintes vonallal a közepén csak felismersz, nem? Vagy tényleg nem? Mert akkor irány az ovi, ahol színekkel és formákkal barátkoznak a gyerekek. Sok sikert hozzá!

Ne ugrálj felelőtlenül az úttestre gyalogosként, valamint ne tegyél úgy, mint aki épp egy öngyilkossági kísérleten töri a fejét, amikor elkezd futni a normál tempóban haladó autó orra felé! Ilyenkor kis híján szívrohamot kapok. Általában persze mindenki túléli, kocsi is, kamikazejelölt is, én is, de azért jobb a békesség.

Ne mutogasd, hogy menjek nyugodtan tovább, amikor ott állsz gyalogszerrel a zebra előtt arra várva, hogy átkelhess! Ha már egyszer megálltam, ugyanolyan lesz elindulni tíz pillanattal később is, mintha most tenném meg. Akkor meg már legalább fújhatok kettő rövidet, lesöpörve az izzadságcseppeket a homlokomról, hogy „huh, ezt is túlélte mindenki”.

Mit csinálj?

Többsávos úton, ha látod, hogy már fél órája villog az irányjelzőm, viszont a fene nagy forgalomnak köszönhetően esélyem sincs besorolni a belső sávba, légyszi, legyél édibogyó, és engedj be! Majd az oktatóm megköszöni helyettem. Hidd el, megtenném én is szívesen, de annak nem lenne jó vége. Egyelőre.

Meséld el akár többször is, hogy lefulladni, nem találni parkolóhelyet még sokéves jogosítvánnyal sem gáz. Annyira. Kezdőként örvendetes tudni, hogy ez még a legjobbakkal is megeshet. Biztató a későbbiekre nézve, hogy lesz ez még másképp is.

Mosolyogj biztatóan a másik autóból, főleg azok után, hogy kiszúrtad a nagy T betűt a járgány tetején!  Sokat jelent. Nekem biztosan. Meg aztán... elmondhatod magadról, hogy ma is tettél valami jót.

Deli Csenge

A kép illusztráció!