-

Az elfogadás, a megértés és a tolerancia csak egyirányú utcák lennének? Ha már tettünk valamit valakiért, és nemhogy köszönetet nem kapunk érte, hanem még a hálátlanságát is készek vagyunk nagyvonalúan elfogadni, cserébe nem volna helyénvaló elvárás részünkről, hogy legalább élve megússzuk az önzetlenségünket? Könnyen belátható, hogy a tigris vagy a krokodil esetében ez nem morális kérdés. De azt megmásíthatatlanul hiszem, hogy az emberek esetében az.

Szeretném tudni...

...ha elmegyek otthonról és nyitva hagyom az ajtót, van-e joga az arra járónak kérdés és engedély nélkül bemenni a lakásomba egyszerűen csak azért, mert nyitva állt az ajtó, és ő épp menedéket keres? Van-e joga a beleegyezésem nélkül odahordani a motyóját, és birtokba venni a lakásomat? És nekem ezt tényleg kötelező vendégszeretettel kell végignéznem?

...ha tele a hűtőm és a kamrám, van-e joguk a megkérdezésem nélkül bejutottaknak ahhoz, hogy megegyék vagy eldobálják a családom ételét, és kiragasszanak a konyhaszekrényre egy cédulát, hogy ha legközelebb nem lesz töltöttkáposzta a derelye helyett, a fejünkre gyújtják az éj leple alatt a tetőt?

...ha az én kertem választ el két főutat egymástól, és lebontottam a drótkerítést, továbbra is meg kell-e kerülni a telkemet, így persze a hosszabbik utat választva, vagy van-e joga az ott elhaladóknak átvágni rajta, és megenni a paradicsomaimat, ha éhes vagy szomjas?

...ha a viharban kinyitom a házam ajtaját, hogy bejöhessen, akit elvert a jég, mindössze annyit kérve, hogy mutatkozzon be, és rúgja le a sáros cipőjét, kap forró teát és pirítóst, mert egyebem nincsen, van-e az illetőnek joga ezen feldühödve megsértődni, kikérni magának a kíváncsiskodást, és kikerülve a bejáratot, betörni az ablakaimat, átmászni mindenen és szidalmazni engem az ócska háztartásomért?

...ha fedelet biztosítok valaki számára, mert átérzem a tarthatatlan helyzetét, előírhatja-e nekem, hogy mit főzzünk, együnk, mivel kínálhatjuk meg őt és a barátait, miben járjunk és mit ne vegyünk fel?

...ha valakinek rosszra fordul a sorsa, és akár önhibájából, akár önhibáján kívül az élete tragédiába torkollik, van-e joga hőzöngve követelőzni, semmibe venni a rajta segíteni szándékozók kéréseit, és felmenti-e őt a helyzete attól, hogy kellő tiszteletet tanúsítson a megmentői felé?

...ha a fejemre akarnak csinálni, és én azt nem hagyom, akkor alávaló gazember vagyok-e?

De azt is szeretném tudni...

...ha a nyitott ajtómban áll valaki, amikor hazatérek, és elmondja, hogy őt üldözik, ugye, nem vetheti a szememre, ha vele szemben óvatosan viselkedem, de meg kell-e állnom, és meg kell-e őt hallgatnom? És ha az otthonomba nem is kívánom befogadni ismeretlenül, fel kell-e ajánlanom, hogy legalább egy telefonhívás erejéig megpróbálom kideríteni, hova is fordulhatna?

...ha valaki elmondja nekem, hogy napok óta nem evett, nem ivott, nincs pénze, és bármivel megelégszik, kell-e neki enni-inni adnom, még akkor is, ha csak üres kenyér van otthon?

...ha valaki megkérdi, hogy használhatja-e a kerti ösvényt, mert az ezer kilométereken át tartó gyaloglás után minden méter számít, meg kell-e engednem neki az áthaladást, és ha tehetem, fel kell-e ajánlanom pár szem gyümölcsöt, ha megkívánná, és ezzel enyhíthet a nyomorúságán?

...ha egy szál ingben kopogtatnak a viharban az ajtómon, és arra kérnek, hogy az eresz alatt szárítkozhassanak, amíg elvonul a jégverés, meg kell-e ezt engednem nekik, mégha közben figyelek is arra, hogy mi történik odakint, és fel kell-e ajánlanom egy csésze forró teát, hogy legalább átmelegedjenek?

...és ha fedelet biztosítok valaki számára, mert átérzem a tarthatatlan helyzetét, elvárhatom-e, hogy megértse: mi így főzünk, ezt esszük, és ilyen ruhában járunk a saját otthonunkban.

Te adhatsz, neked van miből!

Az nem is lehet kérdés, hogy kultúrember nem mehet el szótlanul a szenvedés mellett, a gyermeksírástól mindenkinek összeszorul a gyomra. Az sem lehet kérdés, hogy vannak emberiességi kötelességei a fajunknak, hiszen az evolúció legfelső lépcsőfokáig küzdöttük magunkat. Azonban ahogyan az utakon, úgy az emberek közötti közlekedésben is kell, hogy legyenek alapszabályok.

Csak addig lehet a forgalommal szembemenni, amíg nem jön egy nagyobb autó.

De, ugye, az nem lehetséges, hogy mindig csak annak lehetnek kötelességei, aki jobb helyzetben van? Ugye, jól gondolom, hogy a hálaérzés egy olyan erkölcsi kategória, amelyet minden becsületes szándékú embernek éreznie kell azok iránt, akik vele jót cselekedtek, bármilyen kicsiny is volt az a tett.

És, ugye, azt is jól gondolom, hogy a bosszú olyan kétélű kard, amely a használójára nézve is rejthet veszélyeket...

Különös gondolkodásra vall, és számtalan kérdést vet fel, hogy ha valaki nem tud azonosulni más emberek életmódjával, szokásaival, ételeivel és nézeteivel, akkor nem távoltartani igyekszik magát tőlük, hanem közéjük akar menni. Persze előfordul, hogy nincs más választás, viszont akkor tetszik vagy sem, alkalmazkodni kell az új helyhez, ahol az illető a biztonságára lelt. Mert az nem lesz hosszútávon járható út, hogy miközben az ott élők életmódját kritizálja, bűnösnek tartja és megveti őket, ugyanakkor az életszínvonalukat és a szabadságukat pedig szeretné megkapni, mert ez a két dolog számára olyan vágyott kincs, amiért semmilyen ár nem számít soknak. Különösen akkor, ha azt másokkal lehet kifizettetni.

Mi már régen megtanulhattuk, hogy az életben a három legnehezebb dolog: hinni, bízni és megbocsátani. De az is bizonyos, hogy ezek nélkül képtelenség emberként életben maradni.

Náray Tamás

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Bizroug