–

Basszus! Mindjárt negyvenöt éves vagyok. Az már javában a B-oldal. Mit is értem el? Hol tartok? Mérleget készítek! De csak így, listázva, mert igazi mérlegre nem állok. A súlyom minősített titok. Annyira, hogy még én sem tudom, hány kiló vagyok. Van egy régi nadrágom. Ha feljön rám, megfelelő a súlyom, ha nem, fogynom kell. Azért itt is csalok, mert ha úgy érzem, hogy több vagyok, mint kellene, elő sem veszem. Úgy teszek mintha, de valamiért nem találom meg. Csak akkor kerül elő, amikor már rám jön. Most pont nincs meg, véletlenül…

Ha belenézek a tükörbe, ezt látom:

Őszül a hajam, festeni kell. Seprűvénás a lábam, műteni kell. Hiányos a fogsorom, korona kell rá. Ráncos az arcom, fel kell varratni. Lóg a mellem, szilikon kell bele. Vékonyodik a szám, azt meg fel kell tölteni. Hájas a hasam, kell egy kis zsírleszívás. Ezt már soha nem tudom letornázni róla.

Az izmaim amúgy is löttyedtek, edzeni kell(ene). Bütykös a lábfejem, le kell tennem a magassarkút.

Na, jó, annyira azért nem rossz a mérleg... Illetve még mindig jobban nézek ki, mint az a szemét Jani, akinek óriási az önbizalma. Volt pofája azt mondani, hogy a nők hamarabb öregednek. Meg hogy csökkenti egy nő értékét, ha van gyereke… meg életkora. Meg hogy ő így is kell a nőknek. Aha! Pedig nem egy Brad Pitt, talán csak egy tizenharmadik kerületi, egy töredék, egy kis darab Brad Pitt, de nem mindenhol, csak a Balzac utca százban, ahol nem nehéz a verseny, a házban minden más nő 65 év feletti... és özvegy.

Tök kopasz, csálé az összes foga. Nem magas, csak hétnyolcados. Nincs kidolgozott felsőteste. De sokat dolgozott vele, mert az esti zabálások nyoma ott van rajta. A háta szőrös, a sarkán repedt a bőr. A legsúlyosabb: még mindig fecskét hord. Jó, most már nem így hívják, hanem máshogy, de akkor is. Látszik a hasa. Őt nem zavarja, azt mondja, kis úszógumi... meg apatest. Hát, az én apám már majdnem nyolcvan, de nem ilyen a teste. Valószínűleg nem az én apám testére gondolt. Pedig ismeri őt. Mindig mondta, hogy apám milyen jól néz ki.

Nem is értem, mit akarok tőle?! Már történelmileg is jobbhoz vagyok szokva, legalább is vizuálisan. Nem is bírom pasikon a szőrt. És még ő dumál.

A szemét! Szünetet akar tartani… Hogy mert ilyet mondani, nekem? Aki nála... hát, nála biztosan jobban nézek ki. Fiatalabb is vagyok, hajam is van, és valamikor tök jó seggem volt. Oké, nem tavaly, de akkor is.

Mi az, hogy szünet? Átgondoljuk a közös jövőnket? Randizhatunk mással is? Megbeszéljük, mi a gond a kapcsolatunkkal? Van ezzel gond egyáltalán? Szerintem nincs. Én csak őszinte vagyok. Ami a szívemen, az a számon! És ezek építő kritikák! Mit kell mindenen megsértődni!

Odavagyok érte azért… egy nagggyon kicsit. Magammal szemben is kritikus vagyok. Tudom, hol vannak a hiányosságaim, fel is tártam őket neki. Mindig. Akkor is, ha nem akarta. Szerintem nincs helye az illúziónak! Csak a tényeknek, én nem hazudozom senkinek.

Ha nem bírja, lépjen le! Vagyis: ne! Inkább várja meg, amíg én teszem ki...

A pontos terveim is megvannak. Szóval az első lépés: egy pasi, aki megfinanszírozza rajtam a javításokat. Én meg majd szeretni és csodálni fogom mindezért. Ez jó ajánlat szerintem.

A szünetben (amit Jani akart) majd megpróbálom becserkészni azt, aki talán nem csak itt, a Balzac utcában Brad Pitt.

Nahát! Most mondta a szomszéd néni, hogy a Jani gyereket csinált. Hát, nem tétlenkedett. Gyereket! Azzal a kókadttal? Küzdhetett vele, vazze, de csak összehozta. A kiscsaj tudott bele életet lehelni. Én küzdöttem, küzdöttem, ő meg csak tűrte. Az tuti, hogy nem élvezte, mert én sem. Csak megjátszottam. Hagyd magad, előbb szabadulsz! – gondoltam. Mégiscsak egy pasi, nem rombolom tovább az önbizalmát. Csak hetente egyszer csináltuk, mert a többi napon fájt a fejem.

De itt volt. Nekem meg nem kellett egyedül mennem sehova, ennyi volt az összes örömöm benne. Más nem nagyon. Nem bírtam, amikor beszélt hozzám. A leheletét se, nem is csókolóztunk…

Legalább nem voltam egyedül.

Most kivel megyek moziba? Ki cipeli fel a negyedikre a kosaraimat? Kit fogok elviselni? Megtűrni? Kinek mosom a cuccait? Kinek a horkolását hallgatom éjjel?

Kinek játszom meg az orgazmust? Kit kritizálok? Ki nem lesz nekem soha elég jó? Ki idegesít az idióta szokásaival? Ki…?

Megyek, veszek holnap egy új ruhát!

Törőcsik Edit

 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Oleg Golovnev