-

Több mint kétezer évvel ezelőtt, amikor a keresztre feszítés megtörtént, az emberek szintén ünnepre készültek. A páska ünnepére, a szent ünnepre. Jézust egy pénteki napon ítélték el és feszítették meg, ezért az emberek azt kérték Pilátustól, hogy hadd töressenek meg Jézus csontjai, így még a szombat előtt levehessék a keresztről, és tisztán mehessenek be a szombatba. A halottal való érintkezés ugyanis tisztátalanná tette őket. Isten fiát ölték meg, de azt észre sem vették. Jézus megölését nem tartották akkora bűnnek, mint hogy egy előírást megszegve menjenek be a szombatba. Csak az ünnep, a formális szabályok betartása volt fontos számukra.

Ilyen szinten kerülhetünk mi is elvakult állapotba. Betartjuk az ünnepeket, hagyománytisztelők vagyunk, de nem vesszük észre, hogy a mindennapi cselekedeteinkkel hogyan vétkezünk embertársainkkal szemben, hogyan taszíthatjuk el magunktól Isten valódi akaratát.

Igazából az ünnepeknek az a jelentősége, hogy az élet forgatagában megállást jelentsenek. Lehetőséget adjanak arra, hogy elgondolkozzunk azon, amiről az ünnep szól.

A keresztény kultúrában a húsvét kivételesen nagy ünnep: Jézus keresztre feszítésére és feltámadására emlékezünk, ami az emberi élet egyik legnagyobb problémájára, a bűneinktől való szabadulásra ad választ. A bűn zsoldja a halál, és Jézus halála, áldozata, a világ bűneit váltotta meg. Számos keresztény jelkép kapcsolódik ehhez az ünnephez, ahogy magában a Bibliában is számos előképe van Jézus áldozatának.

Az egyiptomi tíz csapás idején az áldozati bárány vére volt az, ami megmentette az Istenben hívő embereket attól, hogy elsőszülött fiukat elveszítsék. Ennek az áldozati báránynak a jelképe, ami a zsidók Egyiptomból való kivonulását megelőzte, előre mutat Jézus áldozatára. A jelkép és a valóság pedig akkor ért egybe, amikor az Isten fia áldozta életét a keresztfán.

Húsvétkor egy régi áldozatra emlékezünk, de ezt az áldozatot, amit Isten meghozott értünk, újra és újra kell értékelnünk a mindennapjainkban, hiszen csak így lehetünk valóban szabadok a bűneinktől. Így válhat valósággá az, amit Jézus tett értünk. Ha valóban képesek vagyunk ezt a régi bibliai történetet megérteni, ha élünk azzal a valóságos történelemmel amit Jézus élete jelent, akkor egy olyan életszemléletet tehetünk magunkévá, ami megment minket a tévelygéstől, és igazán szabaddá tesz.

Isten minden egyes bűnre megadta a megoldást. Nincs olyan, amire ne lenne elegendő áldozat Jézus keresztre feszítése. A bárány vére, Jézus vére befedi a bűneinket, és ez után az áldozat után Isten úgy néz ránk, ha hiszünk, ha hitben élünk, mint aki bűntelen.

A hit valósága, ami testet ölt az életünkben, az a valódi öröm. A húsvét hiába Isten fiának haláláról szól, mégis örömünnep.

Ahogy Jézus sem volt szomorú az utolsó vacsora után. Öröméneket énekelt, pedig tudta, hogy áldozat lesz.

Húsvétkor örüljünk annak, hogy a bűneinktől szabadulást nyerhetünk. De a hittel és a gondolatokkal is úgy van, mint az étkezéssel.

Ha csak egyszer eszünk egy évben, akkor éhen fogunk halni. Ha a húsvét valóságos mondanivalója csak egy nap az életünkből, akkor valószínűleg éhen halunk, akkor az ünnep hatása nem lesz maradandó, hosszan tartó.

Ha viszont naponként beengedjük az életünkbe, az valóságos békességet hoz majd. Folyamatosan kell magunkhoz venni a táplálékokat (fizikai és lelki értelemben is) ahhoz, hogy igazán jól lehessünk.

 

Fotó: flickr