-

Most picit pipa vagyok. Jó. Valójában nem picit. Nem rátok, mert ti nagyon rendesek és okosak vagytok, akiknek a véleménye fontos, számít, és akik meg is tudják azt fogalmazni.

De pipa vagyok. Mert szinte nap mint nap az arcomba kapom, hogy nekem hogyan kéne viselkednem, hogyan kéne fogalmaznom, hogyan kéne reagálnom. Mert közszereplő vagyok.

Ezzel a címkével is vitatkoznék, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy olyan, mintha a nemközszereplőknek meglenne a Közszereplők illemtana című (amúgy nem létező) kézikönyv, amelyet ők írnak, szerkesztenek és olvasnak, de valamiért elvárják, hogy én is a Bibliámként kezeljem. Ami azt illeti, tele van a hócipőm az ilyenekkel. Biztos nem szabadna indulatból írnom. Meg kellene maradnom szépen, középen, az udvariaskodás és a mértéktartás közvetlen közelében. Mert ez az elvárás.

De szarok rá! Őszinte vagyok. Nemcsak hozzátok, hanem mindenkihez. És megfizetem ennek az árát.

Én akkor is ragaszkodom az őszinteségemhez, és sem szóban, sem írásban nem vagyok hajlandó a legcsekélyebb képmutatásra sem. Higgyétek el, ez nem hanyagság, és nem is nemtörődömség a részemről. Sőt! Sok munkám van benne, és tényleg sokat áldoztam azért, hogy megtehessem. Tudom, hogy nem mindenki értékeli ezt. Nem is várom el. Csak szeretném, ha tisztában lennétek vele, ti, akik olvastok, hogy nem tudom jobban kifejezni az irántatok való tiszteletemet, csak úgy, ha őszinte vagyok. Akkor is, ha ilyenkor nem vagyok mindig szép vagy okos vagy szimpatikus. Nem hazudok nektek, nem mutatok mást, mint ami van.

De nem erről akartam írni… és nem is nektek. Hanem azoknak, akikre pipa vagyok. Eszem ágában nincs az ostoba kommentelők szabályait betartani. De ha most, jelen lelkiállapotomban kívánhatnék egyet, akkor azt kívánnám, hogy ez ne legyen kölcsönös.

Ha a kommentelők elhinnék, hogy nekem pedig a Kommentelők illemtana című könyv van meg, akkor felhívnám a figyelmüket néhány alapszabályra. Tehát, amit most következik, azt vehetjük akár úgy is, mint

A kommentelők 9+1 pontja

1.

Tanuld meg értelmezni, amit olvasol!

2.

Tanulj meg önállóan gondolkodni, véleményt alkotni, és ne mások véleményét böfögd vissza!

3.

Tanuld meg leírni (ha nyelvtanilag nem is helyesen) a véleményedet, hogy legalább egy kicsit komolyan lehessen venni!

4.

Szokj le a személyeskedésről!

5.

Szokj le az állandó ítélkezésről!

6.

Szokj le a képmutatásról!

7.

Mielőtt véleményt alkotsz valamiről, legalább egy picit nézz utána az írás tárgyának!

8.

Tanuld meg felismerni a humort!

9.

Csak azért ne kommentelj, hogy levezesd az indulataidat!

A +1 előtt egy gyors megjegyzés. Életemben talán kétszer kommenteltem. Mindkét alkalommal a nevemet és az arcomat felvállalva írtam le a véleményemet. És mindig annak a felelősségével, hogy azt valaki el is fogja olvasni. Sőt, belegondolva abba, hogy ha személyesen találkoznék azzal, akinek a kommentem szól, akkor ne érezzem azt: bárcsak sose írtam volna le.

Úgyhogy talán most következik a legfontosabb pont:

+1.

Sose kommentelj olyat, amit szemtől szemben nem mondanál ki!

Ez neked fontos! Neked is.

Kormos Anett