–

1. tévhit:

Szigor és büntetés nélkül nem lehet nevelni

A szigor és büntetés félelmet kelt a gyermekedben, de a kutatások során bebizonyították már, hogy hosszú távon semmiféle hatása nincs a büntetésnek. Az óvodás akit, azért büntetnek, mert rendre nem köszön a szomszéd néninek, továbbra sem fog köszönni, csak egyszer, a büntetés után. A szigor helyett inkább a következetességet, a megfelelő példamutatást, és a gyerek számára betartható szabályokat javasolnám, persze mindig az életkorához igazodva. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerekek szeretik a szabályokat, mert biztonságot, keretet ad a hétköznapokban, ennek feltétele pedig az otthoni rend és kiszámíthatóság. Az ugye megmondtam…, ha nem készülsz el..., nem csinálod meg..., nem pakolsz el..., nem írod meg..., mi lesz akkor..., majd meglátod... típusú fenyegetéseknek nincs semmi haszna és eredménye, viszont a szülő számára egyre idegtépőbbé válik a helyzet.

2. tévhit:

Az a legjobb, ha barátként, partnerként kezeled a gyermekedet

Ennek számtalan kellemetlen következménye lehet, főképpen a gyereked szempontjából. A barátság egymás mellé rendelt viszony, a szülőség alá-fölé rendeltséget feltételez, hisz a gyereked van rád utalva, és nem fordítva. Te adhatsz neki érzelmi biztonságot, kiszámíthatóságot, ezt csak tőled kaphatja. Tőled tanulja a jó és a rossz közötti különbséget. A neveléshez tekintély szükséges, ami épp megszűnőben van napjainkban. Persze a tekintélyed ne az elnyomásból fakadjon, hanem a szépen összehangolt kapcsolatotokból. Neked kell erősebbnek, stabilabbnak, érzelmileg terhelhetőbbnek lenned, mert a gyerekednek erre van szüksége! A barátságban sok a kölcsönösség, a szülő-gyerek kapcsolatban ez másképpen valósul meg.

3. tévhit:

Mindent érdemes megbeszélni egy gyerekkel

Sok szülő büszkén újságolja, hogy ő aztán mindent megbeszél a gyerekkel, így teljesen „képben” van! Nem kellene „képben” lennie! Egyszerűen szólva: vannak felnőtt dolgok, és vannak gyerek dolgok. A felnőttek világa a kicsik számára sokszor érthetetlen, szorongató és bizonytalan. A gyerekekkel mindig az életkoruknak és lelki érettségüknek megfelelő mennyiségű információt mondjuk, és ne többet! Lehetőség szerint mindig a biztosról beszéljünk, és ne a bizonytalanságról. A válás lehetőségéről soha ne beszéljünk a gyerekkel, inkább csak arról, ami egyelőre tény, például : apa és anya mostanában többet vitázik, mert nem értenek egyet bizonyos dolgokban. Az volna az optimális, ha egy családban minden téma nyitott lehetne, mindenről lehetne beszélni, de a gyerekeket csak igen óvatosan érdemes beavatni a problémákba, sokszor pedig egyáltalán nem.

4. tévhit:

A gyereknevelést könyvből is meg lehet tanulni

Ha tanácstalan vagy, nagyon hasznos lehet fellapozni egy-egy témába vágó könyvet, cikket, de a gyerekedhez való viszonyulásod nagyban függ a hozott szülői mintától, ami persze nem tudatos. Hányszor kerülsz olyan helyzetbe, amikor tisztán látod, mi lenne a helyes viselkedés, mégis az eszed ellen dolgozik a hozott minta: tizedszer is rákiabálsz a gyerekre, ha eltéveszti a szorzótáblát, vagy nem készül el időben. Ennek tudatosítása már egy jó nagy lépés a változás felé. A gyereked alapvető vágya az, hogy jó legyen a szemedben. Ez nagyon erős motiváció, ami a te dolgodat is megkönnyítheti, és ebben neked is bíznod kell. Tehát nem azért téveszti el tizedszer a szorzótáblát, mert rosszat akar neked, hanem azért, mert fáradt, vagy még nehéz neki. És nem azért kell nógatnod, hogy fürödjön, mert a nevelési elveid ellen tiltakozik, hanem épp egy játékban van benne, esetleg még nem álmos…

5. tévhit:

Sok tanulási nehézség kiküszöbölhető a korai fejlesztéssel

Egy egészségesen fejlődő gyereknek semmiféle fejlesztésre nincs szüksége. Ellenkezőleg: a korai fejlesztés gátja lehet későbbi spontán készségek megjelenésének. Az érzelmi biztonságban cseperedő gyerekek – akiknek megfelelő tér és idő nyílik a szabad játékra, mozgásra, és társas kapcsolatok veszik körül – fejlődnek a legoptimálisabban, és ők érnek meg biztosabban bizonyos elvárt készségekre, mint az olvasás, írás, számolás.

6. tévhit:

Szülőként csődöt mondtam, mert a gyermekem nem úgy tanul, nem úgy viselkedik, nem úgy viszonyul hozzám, a családhoz, a testvéréhez, ahogy én ezt elvárnám

Pedig megteszed a tőled telhető legtöbbet, mégis úgy érzed, mintha minden balul sülne el: rossz magaviselet, gyengébb teljesítmény, utálatos viselkedés, kezelhetetlen gyerek. Ebben a helyzetben, nem mint szülő mondtál csődöt, nem erről van szó! A gyerekek is önálló egyéniségek, ki könnyebb, ki nehezebb karakterrel. Az egyik gyerekre valóban nem úgy hat a jó szó, a kérés, mint a másikra, de kellő türelemmel és higgadtsággal mindenkihez meg lehet találni a hozzá vezető utat. Egy kamaszodó, vagy nehezebben kezelhető gyereknél sokkal nehezebb türelmet és önmérsékletet tartani, pedig erre nagy szükség van! Mindenekelőtt a saját viszonyulásodon gondolkodj el, talán ez is oka lehet a gyerekkel való állandó elégedetlenségednek. Ne önmagadat és a gyereked ostorozd, hanem próbálj változtatni a hozzáállásodon!

7. tévhit:

Az aktuális nevelési trendeknek való megfelelés megkönnyíti a szülői szerep gyakorlását

Igen vegyesek a tapasztalatok ebben a kérdésben. Az adott időszakban divatos trendek nagyon erősen meghatározzák a gyerekek nevelését, és sokszor nagy terhet rónak ezzel az anyukákra. A felvegyem, ne vegyem kérdése, az igény szerinti táplálás, a kötődő nevelés kontra: add mielőbb közösségbe, a nyelvtanulás, és az egyéb készségek mielőbbi elsajátításának kérdése mindig napirenden van. Sajnos egyre kevéssé meghatározó napjainkban a generációkon átívelő tapasztalat, nem érdekel bennünket, hogy a szüleink, nagyszüleink hogyan csinálták. A fiatal anyák általában magukra maradnak a gyereknevelés nehézségeivel, sokszor nem is igénylik az idősebb generáció tapasztalatát, mert az „ma már nem úgy van"… Pedig a gyereknevelés kimerítő dolog, és erre az anyák nincsenek kellőképpen felkészítve, viszont sokszor a szuperanyaság a vágyott cél. Sok nőben nagyon erős a megfelelési kényszer, ám így kevesebb az öröm a gyermeknevelésben. Saját anyaságában nem tud feloldódni, mert kevés a támasz, és nem kap kellő megerősítést. Érdemes az ösztönökre hallgatni, a lehető legjobban megismerni magadat és a gyerekedet, és nem mindenáron követni a változó trendeket.

 Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Kenny Eliason