Lassan szökött fel a nap a szemben lévő házsoron. Október volt, az első vackolós hónap. Komótosabban kezdtek járni a villamosok, a pékség korábban nyitott, és újra volt mákos kugli a kirakatban, te nevezted így. Ezen a szón mindig röhögtünk. Hülye voltál, olyan viccesen hülye. Szerettelek.

Emlékszem, utáltál korán kelni, én meg nem bírtam, ha későn bújsz elő a hálószobából. Direkt felhangosítottam a tévét, és kinyitottam az ablakokat, hogy az utca zaját is beengedjem. Nem érdekelt, mit szólsz hozzá. Ha már nagyon nem bírtam, hogy minden erőlködésem ellenére sem ébredsz fel, akkor visszabújtam melléd az ágyba, és beleszagoltam a hajadba. Aztán összetúrtam, mire te mordultál egyet. Imádtam, ahogy pörlekedsz velem félálomból. Azon gondolkodtam, milyen világokban járhatsz az álmaidban, vajon benne vagyok-e én is, vajon jó érzéssel tölt-e el, ha ott is megjelenek? És álmodsz-e rosszakat? Mert ha varázsló volnék, eltüntetném a rossz álmaidat.

Ha varázsló volnék, eltüntetnék mást is, és varázsolnék neked csodát, mindent, amit egyszer kigondoltál.

Nem kellene soha többé szomorúnak lenned, mindig csak nevetnénk, és addig aludhatnál, ameddig akarnál. Ha varázsló volnék, akkor olyanra varázsolnám magam, aki bírja, ha sokáig alusznak mellette.

És kérnélek, hogy mondd el nekem az összes álmodat, azokat is, amelyekben nem vagyok benne. Persze lehet, hogy nem is akarnék mindent tudni, mert egy kicsit azért mégiscsak tarts meg magadnak. Én se mondok el neked mindent, csak megírom, és aztán azt füllentem, hogy nem is rólad szól, csak kitaláltam egy alakot, aki szerelmes valakibe. Egy olyanba, aki hasonlít rád...

És a titok, amit nem mondasz el, az is én szeretnék lenni. Ha varázsló volnék, akkor odavarázsolnám magam a titkaidba. Titkod volnék, a buta kis titkod, amit nem mondasz el senki másnak, de a végén világgá kürtölnél, mert úgysem bírnál magadban tartani.

És ha varázsló volnék, akkor nem is akarnék már varázsolni, mert a csoda megtörténik magától is, hiszen itt vagy mellettem. Épp lekávéztad a frissen felhúzott ágyneműt.

Nem baj, nem haragszom. Végre felébredtél…

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Aleshyn_Andrei