„A sikolyai még mindig visszhangzanak a fülemben. Nem tudtuk megmenteni”

 – emlékezett vissza Nabul Ramzan, akinek 20 éves lányát, Khalida Chandiót áprilisban az éjszaka leple alatt otthonukból elrabolták, és lelőtték. A gyilkosságot lefilmezték, a felvétel a közösségi médiában terjedt, így a szülők is látták. 

A hatóságok szerint a fiatal nőt saját nagyapja és nagybátyja ölte meg, miután a helyi törzsi tanács vénei karinak nyilvánították – vagyis azzal vádolták, hogy tiltott viszonya volt. A rendőrség három gyanúsítottat már őrizetbe vett, egy negyedik férfit még keresnek.

Khalida édesanyját azonban ez nem vigasztalja. „Azt mondják, az idő enyhíti a fájdalmat. De hogyan felejthetné el egy anya, hogy megölték a lányát? Ezzel a fájdalommal élek minden egyes nap” – fogalmazott.

Semmi köze a becsülethez

A „becsületgyilkosság” kifejezés olyan emberöléseket jelöl, amelyeket az elkövetők a család vagy a közösség becsületének helyreállításával próbálnak igazolni. Az áldozatok túlnyomó többsége nő, akiket gyakran puszta gyanú, pletyka vagy a család akarata elleni házasság miatt vesznek célba.

A Human Rights Commission of Pakistan (HRCP) adatai szerint 2025-ben legalább 470 „becsületgyilkosság” történt az országban, közülük 126 Szindh tartományban. A Sindh Suhai Sath nőjogi szervezet szerint idén január és június között már újabb 112 nőt öltek meg hasonló körülmények között a tartományban. A jogvédők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek csak a dokumentált esetek: a távoli falvakban sok gyilkosságot öngyilkosságnak vagy balesetnek álcáznak, ezért a tényleges áldozatszám ennél jóval magasabb lehet.  Ahogy a Pakisztáni Emberi Jogi Bizottság elnöke fogalmazott: minden ilyen gyilkosság az állam kudarca, mert ha a jogállam valóban megvédené a nőket, sok élet megmenthető lenne.

Asad Raza, a rendőrség helyettes főfelügyelője szerint a „becsületbeli” gyilkosságok gyökerei a mélyen beágyazott patriarchális hatalmi struktúrákban rejlenek, amelyekben a nőket gyakran a férfi rokonok tulajdonaként kezelik. Hozzáteszi, hogy a kari vádját még ma is néha felhasználják földviták, öröklési ügyek vagy törzsi rivalizálások rendezésére, és ugyanezek a patriarchális attitűdök gyakran a bűnügyi nyomozásokat is meghatározzák. 

„Egy nőt nem bizonyítékok alapján nyilvánítanak karinak, hanem azért, mert ez ürügyet szolgáltat a meggyilkolására, a vagyon elkobzására vagy kártérítés kicsikarására. Az áldozat egy nő, a vádlott általában egy férfi, a vádat emelők férfiak, a vitát eldöntő vének férfiak, és gyakran a nyomozó tiszt is egy olyan férfi, akit ugyanebben a társadalmi gondolkodásmódban neveltek fel”

– magyarázta.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az elkövetők gyakran közeli családtagok. Az áldozatok hozzátartozóira sokszor nyomást gyakorolnak, hogy vonják vissza vallomásukat vagy egyezzenek meg a gyilkosokkal. Egy nyugalmazott pakisztáni bíró szerint ráadásul a befolyásos törzsi vezetők és nagybirtokosok politikai kapcsolatai is rendszeresen akadályozzák az igazságszolgáltatást. (Arról, hogy milyen ritkán törik meg ez a büntetlenség, és mi történt, amikor egy áldozat túl híres volt ahhoz, hogy eltussolják a halálát, itt írt Burns Katalin.)

Khalida Chandio öt évvel korábban a saját unokatestvéréhez ment feleségül. Férje egy karacsi gyárban dolgozott, ám tavaly év végén nyomtalanul eltűnt. Mivel senki sem tudta, mi történt vele, a fiatal nő visszaköltözött szüleihez a dél-pakisztáni Szindh tartomány egyik falujába.

A rendőrség szerint április 10-én a falu férfitagjai összegyűltek, és azzal vádolták meg, hogy viszonya van egy másik férfival. Az ügyet egy dzsirga, vagyis hagyományos törzsi tanács elé vitték. Bár Pakisztán legfelsőbb bírósága már évekkel ezelőtt megtiltotta, hogy ezek a testületek büntetőügyekben döntsenek, a vidéki területeken sok helyen ma is komoly befolyással bírnak. A tanács végül karinak nyilvánította Khalidát, a fiatal nő nagyapja és nagybátyja ezután végzett vele. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Aurat March 2026 (@auratmarch) által megosztott bejegyzés

Félmegoldás a menekülés

A Guardiannek egy 35 éves tanárnő is nyilatkozott, aki azért menekült el a falujából, mert családja akarata ellenére ment férjhez ahhoz a férfihoz, akit szeretett. Elmondása szerint egy dzsirga őket is halálra ítélte. Azóta három gyermekükkel együtt bujkálnak, folyamatosan költöznek, és még a valódi nevüket sem árulják el a szomszédoknak.

„Nem tudom, megérem-e a holnapot. Minden kopogásnál azt hiszem, megtaláltak minket” – mondta.

Nagy Andi

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels / Ayna, Nikita Nikitin