Mi kell ahhoz, hogy megfogadd: nem kínzod magad tovább? – Elolvastuk Csepelyi Adrienn új kötetét

–

Amikor pár hónappal ezelőtt megírtam az ajánlómat Adrienn előző könyvéről, a Nagymamám magyarázról, még nem sejthettem, mekkora lavinát indít el a kötet, ami „egyszerre családtörténet, szocioregény, nyelvi kuriózum, lírai tragikomédia, gasztrokaland, és egy halódó kultúra méltó mementója: mindannyiunk közös emlékezetének kincsesbányája, társadalmi drámája és a magyar néplélek elementáris humorának bölcsője”.

Ám nemcsak az olvasókra volt elementáris hatással, hanem Csepelyi Adriennre is, mert rengeteg ránehezedő súlytól megszabadult általa.

Óriási energiák szabadultak fel benne, gyakorlatilag elfogadta a saját identitását, és már nem akart többé harcolni a szatmári gyökerekkel, ahogy azzal sem, hogy Erzsébetvárosban is ugyanúgy gyökeret eresztett. Igaz, hogy itt nem a szilvafáit ápolja, hanem a gangon lévő pozsgásait, de a lényeg mégiscsak az, hogy szinte kirobbant belőle ez a tíz éve formálódó szöveg. Megtalálta a kulcsot a történetekhez, és megtalálta a kulcsot saját magához is. 

A kötet Adrienn elmúlt tíz évének dédelgetett történeteit, sok millió kilométernyi utazását és az útközben elkapott emberi sorsokat sűríti egyetlen gyönyörű könyvtárgyba.

Úton lenni: otthonosság

Ahogy a könyv fülszövege is fogalmaz: „a szülőföldet, bárhová sodorjon is bennünket az élet, az ember mindenüvé magával hurcolja”. Érzelmi és földrajzi utazáson vehetnek részt az olvasók a három ciklusba rendezett írások során. 32 különböző rövidebb-hosszabb út vezet Otthonról a Hosszú az úton át Haza.

Heinrich Annamária gyönyörű grafikái is visznek bennünket ezen a szép úton. Nagyon szeretem, hogy végre felnőtteknek szóló szépirodalmi művekben is szerepelnek illusztrációk, már a Nagymamám magyarázban is sokat hozzáadtak a történetekhez Szalai Mimi minimalista grafikái. Az új kötetben pedig Heinrich Annamária borítón látható, törött törzsű szilvafája, és a három ciklushoz egy-egy beszédes rajzzal kapcsolódó grafikái épp azt mutatják meg, amiről a szöveg is mesél. Az Otthon ciklusban természetesen egy kályha látható, ami már az előző kötet egyik fontos motívumaként is szerepelt, a Hosszú az úton az elmosódó tájat nézhetjük a vonat ablakán, a Haza ciklust pedig – rendkívül szellemesen – egy vonatsínen futó vidéki portához csatolt gangos bérház teszi otthonossá.

Minden novella „betalál”

Bár jócskán akadtak a novellák között olyanok, amelyeket már korábban is olvastam különböző felületeken, így – kötetbe rendezve – még erősebben hatottak rám. Hétköznapiságukban is költői, humoruk ellenére is kemény, nagyon emberi, rövidebb és hosszabb történetekre készüljetek.

A tájnyelv és a családi örökség ezekben a novellákban is fontos szerepet kap, ahogy az utazás élménye is visszatérő téma, de a városi hétköznapok is belesimulnak a kötetbe. Az úton levésben van otthon valójában Csepelyi Adrienn, és azokban a mikrotörténésekben, amelyeket sokan talán nem is veszünk észre. Ő azonban éles szemmel, mégis érzékenyen figyeli az utat, az utazókat, minket. És a titkos történeteinket is kitalálja.

Csepelyi Adrienn ebben a podcastban is elmondta, hogy végre a helyükre kerültek benne azok a dolgok, amelyeket újságírói pályája során oly sokan ki akartak belőle gyomlálni. Ráébredt, hogy az az identitás, amiben felnőtt, ugyanolyan érvényes és fontos, mint a nagyvárosi énje. Ahogy ezek a történetek is mind érvényesek és fontosak.

Útravaló: merjünk hazatalálni

Csepelyi Adrienn az Otthonról haza novelláival megerősíti, hogy ez a műfaj nem a magyar irodalom mostohagyereke, hanem az egyik legélesebb, legkérlelhetetlenebb tükre. Az elmúlt tíz év utazásai, az elkapott pillanatok, a szociografikus érzékenység és a húsba vágó emberi sorsok ugyanakkora súllyal bírnak, mint bármelyik hömpölygő nagyregény.

Ehhez pedig nem kell más, mint az a fajta tiszta, bátor figyelem, amellyel Csepelyi Adrienn fordul a világ felé.

Az új kötet végén egy lejátszási lista is helyet kapott: vannak köztük számok, amelyek egy-egy novella írása közben szóltak nála, és akad olyan szereplő is, akinek megszületését épp a playlisten szereplő dal ihlette.  

A könyv legnagyobb ajándéka mégis az, amit nekünk, olvasóknak ad. Ahogy már a Nagymamám magyaráz című könyvénél, itt is ugyanúgy lehetőséget kapunk arra, hogy megértsük egymást – még akkor is, ha teljesen különböző világokból jövünk. Arra, hogy feloldozzuk azokat a felmenőinket, akik talán bántottak bennünket, mert maguk sem tudták, hogyan cipeljék a saját terheiket. És arra, hogy a múlt sebeit látva végre megfogadjuk: nem kínozzuk magunkat tovább. Hazataláltunk.

Both Gabi