„Miatyánk, ki vagy a menjek be... De hová menjek be?” – Összegyűjtöttük a legviccesebb félrehallásaitokat

–

Először is nagyon köszönjük, hogy megosztottátok velünk és egymással is a hipervicces félrehallásaitokat! Remek érzés, hogy léteznek olyan örökzöld témák, amelyek nem a megosztottságot növelik, hanem azt jelzik, hogy nem veszítettük még el a humorérzékünket. 

A videónk

D. Tóth Kriszta vallomásával kezdődött, aki sokáig úgy hitte, hogy az úgynevezett TV-paprikát azért hívják így, mert olyan szép, hogy a tévében is lehet mutogatni… Pedig ez bizony a „Tölteni Való” rövidítése.

Szép keretes szerkezetű kisvideónk pedig azzal ért véget, hogy Kaiser Orsi is bevallotta: a forgatás alatt tudta meg Krisztától a TV- paprika valódi jelentését. Sőt, a kommentfolyamunkból világosan kiderült, hogy Orsi nem volt egyedül ezzel a felismeréssel, mert igen sokan jeleztétek, hogy ez új információ volt számotokra.

Annyi biztos, hogy a magyar nyelv tele van olyan szavakkal, dalszövegekkel, rövidítésekkel és kifejezésekkel, amelyeket gyerekként teljesen logikusan értelmezünk félre. Lássuk, micsoda nyelvi leleményekkel örvendeztettetek meg bennünket ebben a remek kommentcunamiban:

A Pál, Kata, Péter külön fejezetet is megér

Júlia kezdte így: „Na és a pálkat a Péter? Még fel is léptünk a dalocskával valami művházban.”

Erre Éva rögtön rácsatlakozott: „Én pedig úgy gondoltam, hogy Pálkata Péter.”

Aztán kiderült, hogy még tovább lehet gondolni a dolgot. Egy másik Éva ezt írta:

„Gyerekkorom óta nem értettem, mit jelent pálkatni.

Merthogy pálkat a Péter. Mit csinál? Ötvenvalahány évesen esett le, amikor végre leírva láttam: »Pál, Kata, Péter, jó reggelt!«”

Diána sem volt egyedül: „Én is valamilyen hajnali tevékenységnek gondoltam a pálkatot. Nálam Péter minden reggel pálkat.” Sőt, ő tovább is építette a saját gyerekkori logikáját: „Azt hittem, Pálkata a vezetékneve, Péter a keresztneve. És a mai napig vállalom, hogy logikus volt, hiszen később egyes számban szólítják: »Gyere ki a rétre!«”

Borcsa pedig még az anyukáját is próbára tette:

„– Anya, hogyan kell pálkatni?
– Pálkatni? Azt nem tudom.
– De hiszen te szoktad énekelni, hogy pálkat a Péter, jó reggelt!”

Akadt más olyan olvasónk is, aki a „pálkat” szót egy teljesen önálló igének hitte – valami olyasminek, mint a kukorékol vagy az óbégat.

Vermeta, olajtó és jós ló

Andrea több klasszikus félreértést is őrzött gyerekkorából: „Egyszer apukámat megkérdeztem, mi az a vermeta.” (Aki másnak vermet ás – a szerk.) „Aztán azt sem értettem, hogyan lehet akkorát esni, mint az olajtó. Egy olajtócsát képzeltem el.” A történet külön szépsége, hogy ebben is egymásra találtak a férjével: „A férjem százhalombattai, ott tényleg volt egy olajtó, úgyhogy ő is sokat gondolkodott rajta, hogyan lesz ebből értelmes mondás.”

Valéria férje sem maradt adós egy gyöngyszemmel: „A jósló fájások kifejezést sokáig úgy olvasta, hogy jós ló – mert a sor végén volt a »jós-«, a következő sor elején pedig a »ló«. Hosszan töprengett rajta, hogy kerül ide egy ló.”

A Micimackó egyik dala sokakat megtréfált

Réka például így emlékezett: 

„Nálam mindig »Mackó, stitövi fickó« volt. A mai napig nehezen áll rá a szám, hogy »s ti többi fickó«.”

A kommentekből pedig hamar kiderült, hogy nem volt egyedül: akadt, aki stitüvit, más stitürli fickót hallott, sőt olyan is, aki gyerekként meg volt győződve róla, hogy a stitöbli valamilyen menő, snájdig ember szinonimája.

És ha már az állatoknál tartunk, akkor jöjjön egy olyan állati félreértés, amiben nem is szerepelt semmi ilyesmi, de Andi szerint mégis: „Mamám sokat énekelte nekem az »Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék« című dalt. Sokáig meg voltam győződve róla, hogy a láma szeme sötétkék. Elég későn esett le, hogy nem a láma, hanem lám a…”

Ilona pedig így értelmezte ezt a közmondást: „»Vak tyúk is talál szemet.« De jó! Akkor neki is lesz szeme, és végre látni fog.”

Erre Ágnes csak ennyit reagált: „Most esett le, hogy ez nem ezt jelenti…” Mire egy harmadik olvasónk megnyugtatta: „Én ezt nem szeretném másképp érteni. Csakis így vagyok hajlandó továbbra is.”

Marianna viszont egy egészen új nevet adott a húsmentes életmódnak: „VegetáriJÁNOS. Mert ha az ember apukáját Jánosnak hívják, mi más lehetne?”

Kinyerma, a legendás hangszer

Judit gyerekkorában a rádióból is új szavakat tanult: „»A Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben«” című műsort hallgatva azt hittem,

a kinyerma valamilyen nyenyereszerű népi hangszer.”

Gabriella is ugyanebben a hitben élt: „Mindig hallgattam a nagyszüleimmel. Csodálkoztam, milyen furcsa szó ez a kinyerma. Harmincéves voltam, mire rájöttem, hogy valójában azt kérdezik: Ki nyer ma?” A kommentelők szerint a félreértés annyira általános volt, hogy valaki még azt is felidézte, mekkorát nevetett, amikor az Ötödik elem magyar szinkronjában Bruce Willis azt mondta: „Nem kinyermázni jöttem.”

Anikó gyerekkori logikája is mindenre magyarázatot adott: „A műsor elején mindig megszólalt egy különleges hangú hangszer, ezért teljesen biztos voltam benne, hogy azt hívják kinyermának.”

A műsorhoz kapcsolódó félrehallásokból egy másik klasszikus is előkerült. Csaba például sokáig így értette: „Kapcsoljuk az Astoria szálló Variát!” Míg Zita számára ez így hangzott: „Kapcsoljuk… az Astoria szállót hallják.”

A legegyszerűbb szavak is rejtegethetnek titkokat

Melinda például fiatal felnőtt koráig meg volt győződve arról, hogy a nyílászáró valójában egy íjászbolt: „Azt hittem, a nyilas sporthoz kapcsolódik, ahol nyilakat, íjakat és mindenféle sporteszközt lehet vásárolni.”

Líviát egy felirat rémisztgette éveken át: „Nagybátyám házán ez állt: szobafestő, mázoló és tapétázó mester. Én viszont sokáig tépázó mesternek olvastam, és őszintén féltem tőle.”

Alexandra a közmondások világában kalandozott el: 

„»A borsó meg a héja« hallatán nem értettem, mi köze van a borsónak egy ragadozó madárhoz.”

Katinak gyerekkorában több szót is sikerült egészen új jelentéssel felruháznia: „Amikor egy fekete-fehér ruhába öltözött nénire azt mondták, hogy apáca, sehogy sem értettem, mi köze lehet a bothoz. Apálcának értettem. A börtön és a bőrönd is összekeveredett a fejemben, azt hittem, a bűnözőket egyszerűen begyömöszölik egy utazótáskába. És ott volt még a már minálunk babám is... De mi az a márminálás?”

Amikor a templomban sem azt hallottuk, amit kellett volna

Magdi így imádkozott: „»Miatyánk, ki vagy a menjek be«... De hová menjek be?”

Ildikó kamaszkoráig egészen másként értelmezte a mise végét: „Amikor a pap azt mondta: »A szentmise véget ért, menjetek békével!«, mi pedig válaszoltuk, hogy »Istennek legyen hála«, azt hittem, azért adunk hálát, mert végre vége a misének, és mehetünk haza.”

A hozsánna is sokféle alakot öltött a kommentekben, többnyire persze uzsonnának értették, hisz annak, ugye van értelme. Piroska sem maradt ki a hozsánnás félrehallásokból, így énekelte: „Uzsonna a magasságban!” Amikor édesanyja kijavította, gyorsan korrigált: „Zsuzsanna a magas ágyban.” Ugyanő sokáig így értelmezte ezt a sort: „Szívem csendben az Úrra figyel... Kisegér.”

Marianna egészen biztos volt benne, hogy Jézusnak vezetékneve is van: „»Jövel Jézus, légy vendégünk«... Azt hittem, a Jézus vezetékneve: Jövel.” Andrea számára pedig a „méhednek gyümölcse, Jézus” teljesen logikusnak tűnt: „Gyerekként a méh, a virág és a gyümölcs tökéletesen összetartoztak.”

Erzsébetet más zavarta össze: „»Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«. Kisgyerekként nem értettem, miért kellene ma megkapnunk életünk összes kenyerét.” Orsolya a Hiszekegy alatt mindig azon töprengett:

„Kik azok az apróféták, akik tudnak beszélni?”

Tünde imáiban sokáig egy egészen különleges mennyei teremtmény szerepelt: „»Szűzanyám, sörangyal, legyetek énvelem...«” 
És még azt is hozzáfűzte: „Valahol titokban ma is reménykedem, hogy egyszer egy kolostor falán meglátok egy pufók puttót söröskorsóval.”

Marikát hosszú ideig foglalkoztatta egy titokzatos uralkodó: „»Krisztus, kenyér s bor színében, Urskirály a föld felett«... Sokáig nem értettem, ki az az Urskirály. Aztán kiderült, hogy Úr, s Király.”

A karácsonyi dalok sem úszták meg a félreértéseket

Virág gyerekkorában így énekelte: „Egyszemű pásztor, jöjj közelebb...” Ágnes sokáig egy titokzatos személyt keresett a karácsonyi dalban: „Ti tudtátok, ki az a Szán Repi? Mit tett, és hová? Vagy csinált valami rosszat?” Eszter pedig meg volt győződve arról, hogy ez a dal három hölgyről szól: „Elindula, Elisjuta és Szűz Mária.”

Még néhány kedvencünk a végére

Edit gyerekkorában minden vasárnap moziba ment a Matinéra, de sokáig azt hitte: „A Matiné a Mati felesége. Mint a Kissné vagy a Nagyné.”

Mária kommentje is verhetetlen: „Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte. Anna kaki megtalálta, csókot adok érte.”

Az almásderes is többeket megtréfált. Zsani csak felnőttként tudta meg: „hogy

az almásderes nem egy sütemény, hanem egy lófajta.”

Ildinek ugyanebből egy egészen kínos helyzet is összejött: „Egy ismerősünknél mondták, hogy van almásderesük is. Én pedig udvariasan közöltem, hogy köszönöm, most nem vagyok éhes.”  

A világjárvány idején Katalin ismerősének kislánya is megalkotta a maga logikus magyarázatát: „Jön a hisztifőorvosnő!”

Antonia gyerekkori logikája egyszerűen megfellebbezhetetlen volt: 

„Apukám Rege cigarettát szívott, ezért biztos voltam benne, hogy amikor Kossuth Lajos azt üzente, hogy elfogyott a regimentje, akkor egyszerűen elfogyott a cigije, és mindenkit elküldött, hogy hozzon neki.”

Beáta kezdő pedagógusként egy egészen különleges foglalkozással találkozott: „Dobozsonkalégtelenítő.” Csak akkor nyugodtak meg a kollégáival, amikor sikerült értelmet találni a szóban: „Doboz-sonka-légtelenítő.”

És végül Idi (nem Ildi) gyerekkori slágerélményét is megosztom veletek, ami egész nap nem megy ki a fejemből, ilyen egy igazi dallamtapadás: 

„Sandokaaaan, Sandokaaaan, engem tigrisek várnak a bankban...”

Talán mondanom sem kell, hogy reggel óta mosolygok. Valószínűleg azért szeretjük annyira ezeket a különleges szófacsarásokat, mert arra emlékeztetnek bennünket, hogy gyerekként mindannyian a magunk sajátos logikájával próbáltuk megfejteni a világot.

Ennyi fért most bele ebbe a válogatásba, pedig bőven maradt még a tarsolyban. Ha ezek után eszetekbe jutott valamelyik saját gyerekkori félrehallásotok, ne tartsátok magatokban!

Both Gabi