–

„Mégis van rajtad óra?” – kérdezem rövid bemutatkozás után Fejes Dórát, a harmincnégy éves sportpszichológust, aki mosolyogva üdvözöl a Kopaszi-gát hátsó bejáratánál. Szerda reggel van, június eleje, egyike a kánikula előtti utolsó friss napoknak. Mire találkozunk, már elolvastam Dóri Futóterápia (Kulcslyuk Kiadó, 2026) című nemrég megjelent könyvét: innen tudom, hogy hobbisportolóként számos félmaratont, két maratont és egy féltávú Ironman-versenyt is teljesített már, majd egy sérülést és rehabilitációt követően fordult az érdeklődése a sport mentális oldala felé. 

Ekkoriban határozta el azt is, hogy elengedi az eredménykényszert: nem fogja mérni az idejét, és csak a szabadságért, a társas élményért, a mozgás öröméért fut majd. „Ez egy régi modell, a szívemhez nőtt, kabala” – mutatja az óráját, amit ma már csak azért használ, hogy a futóterápiás alkalmakon a kliensei tempóját tudja nyomon követni.  

Terápia a szabadban, futás közben

Fejes Dóra ugyanis kidolgozott egy tudományos alapokon nyugvó önsegítő módszert, egy futóterápiát – hivatalos nevén az FDRT© Futóterápiát –, amelynek során a hozzá fordulókat a futórutin kialakításában, a sport megszeretésében segíti. Abban támogatja őket, hogy rászokjanak a futásra, és az ne csak mozgásformaként, hanem stresszkezelési és megküzdési eszközként is beépüljön az életükbe. Képesek legyenek aktívabb, egészségesebb életmódra váltani, létrejöjjön a futóidentitásuk, és mindazokat a készségeket, amiket menet közben elsajátítanak, az életük más területén is ki tudják bontakoztatni. „Ha rendszeresen futsz, általában lelkileg is mozgásba lendülnek a dolgok, az elakadásaidból is elkezdesz kijönni” – véli Dóri, aki közös futásra invitált, hogy betekintést nyerjek a munkájába, és beszélgessünk egy jót. 

Hiszen már az interjúszituációba is kellemes változatosságot hoz, hogy futószerkót viselünk, zöld környezetben vagyunk, és együtt mozgunk… – hát még ha Dóri a pszichológusom lenne!

A helyzet oldottságához hozzájárul, hogy futás közben megannyi, a pozitív és nyugodt hangulati állapotokkal összefüggésbe hozható vegyület (közte dopamin, szerotonin, endorfin, gamma-aminovajsav) szabadul fel a szervezetünkben, valamint a kapcsolódást elősegítő oxitocinból is több termelődik. Mivel mindketten kocogva érkezünk, a kötetlen nexus már a találkozás legelején érzékelhető. 

Aztán Dóri megkér, hogy üljek le egy fa tövébe, mellém telepszik, én pedig a hátamat a növény törzsének támasztom. „Látom, volt sérülésed, erről majd beszéljünk” – jegyzi meg a térdemet látva figyelmesen, majd lágy, kellemes hangon kezd beszélni hozzám, hogy relaxálni tudjak. Egy ideig még a tudatában vagyok, hogy Chripkó Lili kollégám fotóz minket, aztán ahogy követem Dóri hangját, lassan eltávolodik tőlem minden külső zaj és belső gond… – úgyhogy hagyjunk is most itt engem egy kicsit pihenni, és nézzük meg, honnan ered, milyen területekbe illeszkedik a futóterápia. 

Testedzés-pszichológia az egészségesebb életért

Amikor én végeztem sportpszichológus szakképzésen (2013-ban), a kurzusaink nagy része a versenysportolók teljesítményfokozásáról, személyiségfejlesztéséről szólt. Azóta viszont kezd előtérbe kerülni egy újabb, a sportpszichológia és az egészségpszichológia metszetében elhelyezkedő terület, a testedzés-pszichológia, amelynek képviselői a sport elkezdéséhez és mindennapokba illesztéséhez nyújtanak támogatást a klienseiknek. Erre pedig napjainkban talán minden eddiginél nagyobb szükség van:

a Futóterápia könyvben idézett 2018-as felmérés szerint a felnőttek 27, a serdülők 80%-a nem mozog eleget.

A WHO ajánlását pedig – amely jelenleg heti 4 alkalommal 40 perc mérsékelt intenzitású aerob mozgást, valamint két alkalommal 30 perc erősítő edzést javasol – csupán minden hatodik magyar felnőtt tartja be.

Eközben a felnőtt népesség mintegy 60%-a túlsúllyal vagy elhízással küzd, a zsírfelhalmozás pedig több mint 230 kórállapottal hozható összefüggésbe, és átlagosan mintegy 3–12 évvel rövidíti meg az életet. 

A mozgást viszont, amelynek jótékony hatásai széleskörben ismertek, sok esetben nem könnyű bevezetni az életünkbe. „Kutatások szerint a futást elkezdők kb. 30%-a pár héten belül feladja. Ennek két fő oka van.