–

Szeretném egy történeten keresztül bemutatni az elkövetővé válás komplexitását. A főszereplő, Marci, kitalált személy – de minden, ami vele történik, valós, dokumentált eseteken alapszik. Marci tizennégy éves. Gyermekvédelmi gondoskodásban él a második nevelőcsaládjánál, és most kezdte a negyedik iskoláját. Minden költözéssel elvesztette a barátait, a tanárait, a lakhelyét, az ismerős tereket. Az új osztályában – ahogy ma szinte mindenhol – mindennapos a szétfilterezett képek küldözgetése, éppen a mesterséges intelligenciával generált „Barbie box” és akcióhős figura készítő „csomagoláskihívás” trendinggel.

Egymás képeinek digitális átalakítása náluk a hétköznapi humor, az unaloműzés része

Marci életében egyetlen dolog maradt állandó: egy online multiplayer játék, ahol mindennap építi a városát és csapattársaival zombik ellen harcol. A karaktere nevéből – Marc_ARSENALFC2012 – beazonosítható az érdeklődése és az életkora is.

Az online közössége, az ott az évek alatt kialakított szövetséges kapcsolatai – az életében gyakran felbukkanó majd eltűnő felnőttekkel ellentétben – nem vesznek el, amikor költöznie kell.

Amikor egy este rácsetel egy új csapattárs – aki azt írja, ő is tizennégy éves és nagy Arsenal-szurkoló, Marci hetek óta először érzi úgy, hogy valaki tényleg kíváncsi rá. Marci nem naiv, viszont magányos.

Az „új ismerős” hetekig csak barátkozik: együtt játszanak, ölik a zombikat, érdeklődik a fiú élete iránt, pénzért vehető „in-game” ajándékokat, például digitális építőanyagokat küld neki a játékban. Aztán egyszer küld egy képet magáról, és kér egyet tőle is. Marci küld egy teljesen hétköznapi, vicces fotót.

Néhány nappal később jön a fordulat. A „barát” visszaküld egy mesterségesen generált, valósághűnek tűnő pornográf felvételt – Marci arcával. Majd zsarolni kezd: ha nem küld vissza neki intim képeket az osztálytársairól vagy a nevelt testvéreiről, továbbítja „Marci tartalmait” a gyámjának, az iskolának, és felteszi a netre. Ez a szexuális zsarolás, vagyis a sextortion – arról, hogy ez a digitális csapda hogyan működik, és mit tehet egy szülő, korábban itt írtam részletesen.

Ebben a helyzetben – a fenyegetés és a döntés között – a fiú teljesen egyedül érzi magát

Marci csalódott, megrendült, fél. Úgy érzi, nincs senki, akihez fordulhatna. Mivel nem akarja bántani a hozzá közel állókat, ezért letölti az osztálytársai nyilvános fotóit a suli közösségimédia-felületeiről, és ugyanazzal az meztelenítő alkalmazással, amelyikkel róla is hamis képet készítettek, mélyhamisított (deepfake) felvételeket gyárt belőlük. Elküldi a zsarolójának. 

Ezzel – anélkül, hogy tudná – a törvény szerint gyermekpornográf felvételt állít elő és terjeszt. Ráadásul önkéntelenül részévé válik egy egyre terjedő jelenségnek: annak, hogy elkövetők iskolai honlapokról és közösségimédia-felületekről letöltött fényképeket manipulálnak, hogy azokból szexuális tartalmakat hozzanak létre gyerekekről.

 A jelenség súlyosságát mutatja, hogy a brit rendőrség és a gyermekek és kiszolgáltatott személyek védelméért felelős miniszter a múlt hónapban figyelmeztetést adott ki az iskolák számára, hogy ne tegyenek közzé diákokról felismerhető fényképeket felületeiken.

Marci a manipulált képek megosztása után hetekig nem lép be a játékba, igyekszik elfelejteni az egészet. Aztán megjelenik a rendőrség. Később kiderül: a „barát” sosem volt gyerek. Egy szervezett bűnözői csoport volt, amely pénzért árulta a felvételeket, amiket gyerekekkel állíttatott elő.

Ez sem fikció: az Europol tavalyi, Cumberland fedőnevű nemzetközi akciójában – amelyben húsz ország, köztük Magyarország is részt vett – 273 gyanúsítottat azonosítottak egy olyan hálózatban, amely mesterséges intelligenciával generált gyermekbántalmazási tartalmakat árult. Két magyar állampolgár lakásán is tartottak házkutatást, akik hozzáférést vásároltak a felvételekhez.

Marci tehát áldozat. És elkövető. Egy és ugyanaz a gyerek.

A számok, amikről nem beszélünk eleget

Marci története kitalált, de a mögötte álló adatok nem.