Képzelj el egy embert, aki több mint hatvan éven át, minden második héten elment a vérellátóba, odanyújtotta a karját, és várta, hogy beleszúrják a vénájába a tűt, aminek már a látványától is rettegett. James Harrison mindig elfordította a fejét, amikor megszúrták, inkább a nővérekkel beszélgetett, hogy ne is gondoljon bele abba, mi történik vele. Türelemmel kivárta, míg levették tőle a megfelelő mennyiségű vérplazmát, majd ment a dolgára. Soha semmit nem kért cserébe ezért, viszont több mint kétmillió kisbabának adta vissza az életét… Both Gabi írása.