–

A legkreatívabb kampány díja az előadásé, ez már fix

Nem tudok elmenni amellett, hogy az előadás előtti promócióban megjelent Az Ágy is (természetesen Magyar Péter helyett Földes Eszterrel és Rusznák Andrással, fehér porról nem esett szó), ami a legtökéletesebb felhasználási módja ennek a nyomorult, azóta a semmibe kifutott, de napokon át a teljes social médiát leuraló... hát mit mondjak, kampánynak? Szuper, hogy ennyire kreatívan hasznosították, mivel egyébként tényleg a világon semmi értelme nem lett volna, pedig napokig néztük.

Az előadás kiindulópontja a szex legkevésbé szexi része: amikor nem megy

Jess és Jimmy átlagos harmincas pár, akik kilenc éve vannak együtt, hat éve együtt is élnek, de 14 hónapja és néhány napja nem szexelnek (az előadás szerzője Anthony Neilson, fordítója a Loupe-alapító Horváth János Antal).

Szerintem nincs olyan tartós monogámiában élő ember, akinek a fején ne futott volna át a gondolat, hogy „Jézusom, én már csak vele fogok szexelni egész életemben?!”, és aki elkötelezett a párkapcsolata iránt, annak bizony erre azt kell válaszolnia, hogy „igen”, még ha ebben van is egy kicsi lemondás. És 

minden ember életében vannak olyan időszakok, amikor a szex nincs a prioritási listáján... a 10. helyen sem. De vajon meddig bírja el ezt egy kapcsolat, és mi van akkor, ha ennek a hátterében nem valami olyan jól körülrajzolható ok van, mint például a gyerekszülés? Mi van, ha a sztereotípiákkal ellentétben nem is a nő az, akinek „nincs kedve”? Itt bejön a képbe egy olyan téma, amiről szerintem igazán őszintén és szívbemarkolóan beszél mindkét szereplő, és ez az önkielégítés. 

A következő kérdések mindenkinek a fejében ott motoszkálnak: akkor is oké önkielégíteni, ha a párommal épp nem szexelek? (Talán – remélem – azon már túlhaladtunk, hogy párkapcsolatban is rendben van maszturbálni.) Ha engem nem zavar, hogy a partnerem csinálja, akkor az sem szabad, hogy zavarjon, ha másra gondol közben, és nem pornót néz? És ami már rögtön a darab elején megjelenik: mit tud adni egy párkapcsolat, amiben nincs szex? Minden mást meg tudunk kapni a barátainktól, a családunktól és egy kutyától?! Csupa olyan húsba vágó kérdés, amikre nem szeretünk válaszolni, könnyen megtörténhet, hogy nem komfortos ránézni a saját életünkre ilyen szemmel. És közben jól oldja a feszültséget egy-egy vicces pillanat, például az, hogy ez volt életem első olyan színházi élménye, ahol óvszert kértek tőlem. (Mármint a szereplők az előadás részeként, remélem, senki nem egy nagy közös orgiára gondolt.)

Földes Eszter bántalmazottsága az összes nő alapélménye – Rusznák András szorongása remélhetőleg az összes férfi szorongása

Egy ponton túl kiderül, hogy azért nem teljesen előzmény nélküli ez a szexmentes időszak Jess és Jim életében. Jim megtudta, hogy Jesst szexuálisan bántalmazta egy unokatestvére 12 éves korától, és ez nagy hatással volt rá. És ez az a tény, ami miatt nagyon fontosnak érzem, hogy beszéljünk erről az előadásról. 

Szerintem gyakorlatilag minden nagykorú nőt ért valamilyen szexuális visszaélés. A metoo nem volt még olyan régen és szerintem a legtöbb férfi rettenetesen meglepődne, ha tudná, hogyan bánnak átlagos helyzetben bizonyos férfiak a tinilányokkal, diáklányokkal, junior női munkatársakkal. Nekem és az ismeretségi körömben lévő összes nőnek volt ilyen élménye, és ezt nem lehet csak úgy letenni és úgy létezni nőként, mintha mi sem történt volna.

Közben azt is értem, hogy nagyon sok férfi nem szexuális ragadozó, mégis vannak olyan gondolatai, amik esetleg őt magát is szorongatják. Azért ha megnézitek, hogy azokban a filmekben és sorozatokban hogyan ábrázolták a szexualitást, amelyeken sokan felnőttünk, nem kérdés, hogy hol a dominancia – ám ez azóta változóban van. Rusznák András karaktere pedig tökéletesen jeleníti meg, hogy szorong amiatt, amit a párja átélt, amiatt, hogy ő ezek után ne uralja le őt (az ágyban), de közben ő is arra szocializálódott, hogy a férfi a domináns. Ez egy olyan fejlődési út, amin vagy együtt megyünk végig, vagy sehogy, és egyelőre úgy érzem, könnyebb a „sehogy” opciót választani, hiába emelte be a metoo-mozgalom ennek a témának egy részét a közbeszédbe.

De ott dübörög az egész sztereotípiacsomag, amit hozunk magunkkal a gyerek- és tinikorunkból: az, hogy egy nő lehet Wonder Woman, de közben ne legyen erősebb, mint a férfi. Mert ha mégis, azzal csak még jobban kiheréli ugyanazt a férfit, akinek a herelésén már a társadalom is szorgosan dolgozik, mind fizikailag, mind mentálisan. (Ezt még pankrációval is megmutatják, ennyit azért elárulok.)

Végül jön a csavar

A darab utolsó harmadában szintet lépünk és kiderül, hogy az a bizonyos szexuális visszaélés mégsem az volt, mint amire eddig gondoltunk – Jimmel együtt. Ez már valószínűleg nem az, amit sok nő megtapasztalt, és ennek talán nincs is akkora jelentősége, 

már mindent láttunk, amire szükségünk van a saját életünk átgondolása szempontjából a metoo utáni tojáshéjakat kerülgetve, a Bridgerton és hasonló sorozatok új szexábrázolását elnézegetve, de a saját fiatalkori szexuális tapasztalásainkat, rossz élményeinket még mindig tabuként kezelve.

A szexuális traumáink és nehézségeink ott ülnek az ágyunk szélén, és próbálják feltérképezni egymást, de miután nem merünk nyíltan beszélni róluk, maximum oda jutunk velük, ahova a darab szereplői. Eközben látszólag roppant nyitottan faljuk a dominanciáról, szexről, hatalomról szóló filmeket és sorozatokat, amik kellemesen eltávolítják tőlünk a saját fájdalmas emlékeinket.

Ez az előadás olyan témákat vet fel, amikről nem könnyű gondolkozni, a párkapcsolataink szexmentes időszakairól maximum nagyon halkan, igazán szoros barátoknak suttogunk el egy-egy fájdalmas részletet, és nem akarjuk megbeszélni a párunkkal sem. Most megnézhetjük, hova vezet ez.

Tóth Flóra

Kiemelt kép forrása: Loupe/ Gordon Eszter