A kisember nagy bosszúja

Linda Liddle igazi munkakutya: már hét éve dolgozik asszisztensként egy nagy cég tervezési osztályán egyre arra várva, hogy elismerik az érdemeit, és előléptetik. Őt aztán nem kell belerugdosni a pluszmunkába, önként és dalolva túlórázik, mint akinek a hivatása a hobbija, és még azelőtt önállóan elvégzi a feladatokat, hogy a felettesének egyáltalán eszébe jutna őket kiadni.

Mégsem jut egyről a kettőre. A dicsőséget helyette a férfi kollégája aratja le, túlságosan intenzív személyisége sokakat riaszt, a megítélésén pedig az sem segít, hogy a megjelenését is hajlamos elhanyagolni, zsíros hajjal, ronda pulcsiban gubbaszt az asztalánál naphosszat. 

Férfi kollégái lenézik és kinevetik, és még csak nem is próbálják palástolni a vele szemben táplált ellenérzésüket. Különösen az új főnöke, Bradley bánik vele lekezelően annak ellenére, hogy Linda nélkül a cég sem tudna úgy prosperálni.

Aztán a sors fordít egyet a játéktáblán: a bangkoki üzleti találkozóra menet lezuhan a magángép, Linda és Bradley pedig egy lakatlannak tűnő szigetre vetődik – az utóbbi ráadásul komoly lábsérüléssel.

Lakatlan sziget glow up

A megvetett, szürke egérke e szokatlan helyzetben egészen kivirágzik. Nagy rajongója ugyanis a túlélő reality show-knak, ő maga is jelentkezett az adásba, és hogy felkészüljön, elolvasott jó pár könyvet is a témában. Így azonnal tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy legyen tüzük, ivóvizük, és fedél a fejük felett, de akkor sem jön zavarba, amikor egy felbőszült vadkant kell puszta kézzel lemészárolnia fehérjepótlás céljából. Az irodai görnyedéstől zöldszínű arcbőre napbarnított lesz, zsíros haja immár lágy hullámokban omlik alá, a természet pedig sokkal bőkezűbben jutalmazza sikerekkel az erőfeszítéseiért cserébe, mint tette azt a munkahelye.

Bradleyt azonban más fából faragták. Az elkényeztetett cégvezető nem tud ilyen gyorsan adaptálódni az új helyzethez, ahogy a golfpályán csiszolgatott képességeit sem tudja itt kamatoztatni. Nemhogy halat nem képes fogni, de azt is csak nagy keservesen kezdi el kapiskálni, hogy az irodai hierarchia a szigeten mit sem ér. Linda hiába volt a civilizációban a lábtörlője, a semmi közepén bizony nélküle nem lesz képes boldogulni, így ha túl szeretné élni a kalandot, akkor kénytelen lesz úgy táncolni, ahogy a nő fütyül, még akkor is, ha egyáltalán nincs ínyére, hogy mások irányítgassák.

A szomorúság tortúrája

A Segítség! egy kicsit olyan, mintha vegyítenénk A szomorúság háromszögét (Triangle of Sadness, 2022 – ahol a luxusjacht utasai és személyzete szenved hajótörést) a Tortúrával (Misery, 1990 – ahol az eleinte nyájasnak tűnő rajongó menti meg a balesetet szenvedett ünnepelt írót), a koktél pedig meglepően jól működik.

A horrorfilmkirály Sam Raimi, mint rendező, illetve a két forgatókönyvíró, Damian Shannon és Mark Swift gondoskodik róla, hogy soha ne sejtsd előre, milyen meglepetést tartogatnak számodta a követlező percekben. Ha – hozzám hasonlóan – Linda és Bradley kezdeti feszültségét követő harmonikus viszonya láttán szomorúan felsóhajtasz: „nem hiszem el, hogy romantikus vígjátékot csináltak belőle!”, megnyugtatlak: nem kell hosszan búslakodnod. Az alkotóktól mi sem áll távolabb, mint a klisékben való gondolkodás.  

 

Dylan O’Brienre úgy simul a mindenkin gátlástalanul átgyalogló cégvezető szerepe, mintha már az óvodában is menedzserkalkulátor lett volna a jele. Képes egyik pillanatban bűbájos és sármos lenni, hogy a másikban gollami mélységekben tudjon zsigerből gyűlölni.

Rachel McAdamsnek színészileg még nála is magasabb lécet kellett megugrania, az általa megformált Linda karaktere ugyanis igen vékony jégen lavíroz: úgy kell kedvesnek lennie, hogy közben érezhetően egy kissé zakkant is legyen, és pont olyan mennyiségben szükséges vegyítenie az ellentmondásos vonásokat, hogy meg is kedvelje őt a néző, szimpatizáljon is vele, de azért ne álljon meg a fejlődésben a lelki sokktól, ha netán történik vele valami kellemetlen.

Egy szó mint száz:

ha vannak gyűlöletes perceid a munkahelyeden, azt tanácsolom, vegyél ki betegszabit, és nézd meg ezt a filmet. Hétvégén is lehet persze… de munkaidőben még jobban csúszik. 

Fiala Borcsa

Kiemelt kép forrása: Fórum Hungary