–

Nem jól lenni = csalódást okozni

Próbálom felidézni, mikor volt az a bizonyos pont az életemben, amikor először válaszoltam őszintétlenül erre a kérdésre. Nem kellett sokáig gondolkodnom ahhoz, hogy beugorjon, milyen témával kapcsolatban éreztem először, hogy a valódi válasz csak bonyodalmakat szülne. Nincs ebben meglepetés, nyilván a menstruációval kapcsolatos az első ilyen helyzet. A lányok hamar megtanulják, hogy ha a menzeszük napjaiban valós képet festenek a hogylétükről, arra mások általában csak legyintenek: hát igen, ez ilyen, van, aki nem bírja, régen is menstruáltak, mégsem sírtak, vegyél be egy ibuprofent, az élet megy tovább.

Néhány hete volt endometriózisműtétem, és észrevettem, hogy a környezetem a legnagyobb jóindulattal és szeretettel, de várja, hogy jelentsem: igen, végre sokkal jobban vagyok.

Mindenki ezért drukkol már mióta, és pont amiatt, hogy érzem, mennyi jóindulat, kedvesség és szeretet sugárzik felém, nem szeretnék csalódást okozni.

De őszintén, nem vagyok (még) jól

Az idejét nem tudom már igazán, mikor voltam utoljára maradéktalanul jól. Az utóbbi években túlzás nélkül állíthatom, hogy a ciklusom körül forog az életem. Régebben sem volt ez a téma egyszerű, de kamaszként még csak akkor voltam rosszul, amikor megjött. Pár nap merő agónia, fájdalom, láz, hányás, ájulás, de ez mindössze pár nap volt, és ahogy jött, úgy el is múlt.

Ám lassan hat évvel ezelőtt megindult a lejtmenet.