15 év alatt drasztikusan átalakították a költségvetést az Orbán-kormányok, derül ki a 2010-es és a 2024-es adatok összevetéséből. A 444 összehasonlításához az ENSZ COFOG osztályozását vette alapul, ami funkciók szerint rendezi a költségvetési kiadásokat: ilyenek például a védelem, a lakhatás, a gazdaság, oktatás, az egészségügy és az általános közszolgáltatások.

Az osztályozás megmutatja, milyen arányban milyen társadalmi és gazdasági feladatokra fordít pénzt egy kormány – amivel jól jellemezhetőek egy ország politikai prioritásai, fejlettségi pályái és a várható gazdasági potenciálja is.

A nagy vesztesek

A 444 cikkében látható költségvetési grafinokokból és összegekből kiolvasható, hogy az elmúlt 15 év költségvetési vesztese:

  • az oktatás;

  • a társadalombiztosítási és jóléti kiadások (az orbáni adókedvezmények munkához kötöttek, illetve csak bizonyos társadalmi csoportokat, például a családosokat érintik);

  • a lakhatás.

A lakásügyekről azért is érdemes külön beszélni, mert ugyan az Orbán-kormányok többféle támogatást bevezettek (CSOK, babaváró, 3%-os hitel), probléma, hogy ezekkel párhuzamosan nincsenek bérlakásprogramok, sem olyan ösztönzők (például albérlettámogatás), amikkel a társadalmi mobilitást, munkavállalást segítenék. A hitelek miatt ráadásul idén 25 éve nem látott lakásárdrágulásra számít az MNB. 

Azt szintén ki kell emelni, hogy nem fedezte az inflációt, amennyivel többet a kormány oktatásra és társadalombiztosítási, jóléti szolgáltatásokra költött.

És nemhogy az inflációt nem fedezte, de reálértéken csökkent is az az összeg, amit lakásügyekre fordított a kormány.

És a nagy nyertesek(?)

Nőttek ugyanakkor a védelmi és kis mértékben az egészségügyi kiadások, viszont 

  • a védelmi többletkiadással a kormány a NATO-s kötelezettségeinek felelt meg, mert a védelelmre fordított összeget a tagállamoknak a GDP-jük 2,5 százalékára kellett növelniük;

  • 2010 óta szinte minden évben kríziseket kellett kezelni az egyre nagyobb gondokkal küzdő egészségügyben: a béremeléssel a dolgozók elvándorlását kellett megakadályozni vagy lassítani, az adósságok fedezésére pedig pluszforrást kellett adni. Ahogy azt a cikk kiemeli,

az egészségügyben ezek a költések nem a fejlesztést, hanem az összeomlás megelőzését fedezték.

És bár bővültek a gazdasági jellegű kiadások, a harmadik éve stagnáló magyar gazdaság állapota megkérdőjelezi ezeknek a költéseknek a hatékonyságát.

Szintén nőttek a szórakoztatás, a kultúra, a vallás és a sport finanszírozásai, ezeket viszont a cikk olyan látványberuházásoknak tekinti (elismerve, hogy sportra 2010 előtt viszont túl kevés forrás jutott), amelyek elsősorban

a rövid távú politikai sikert és identitásépítést szolgálják, nem az országos, hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést.

Visszasírjuk 2010-et?

A cikk zárásaként összevették azt is, hogyan változna a költségvetés, ha a kiadásokat 2024-ben úgy osztotta volna szét a kormány, ahogy 2010-ben – ebből pedig kirajzolódik, mi lett számára a prioritás, és mi lett kevésbé fontos:

  • „1706 milliárd forinttal több jutna szociális ügyekre, vagyis a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra;

  • 774 milliárddal több pénz menne oktatásra;

  • 425 milliárddal több lakásügyekre.

683 milliárddal kevesebb jutna szórakoztatásra, kultúrára, egyházügyekre, sportra, 352 milliárddal csökkennének a gazdasági funkciókra fordított kiadások.”

2010 után a kormány az adórendszert is átalakította, és a munkát terhelő adók helyett a fogyasztást terhelik erősebben: lásd az Európa-csúcstartó 27 százalékos áfát, és az egykulcsos szja-t. Ha 2024-ben is a 2010-es bevételi adatokkal számoltunk volna, akkor a cikk szerint:

  • „a gazdasági társaságok 222 milliárddal fizetnének kevesebb adót;

  • fogyasztási adókból 676 milliárddal jutna kevesebb bevételhez az állam;

  • az emberek 6303 milliárddal fizetnének többet az államkasszába a lakosság befizetései címén, tehát főként szja-ként és illetékekként.”

Sándor Anna

A kiemelt kép forrása: Facebook/Orbán Viktor hivatalos oldala, Pexels/Incze Sándor Zoltán, Moritz Böing, Seatizen