–

A „hagyományos” nemi normák, amelyeket örököltünk, ezt az egyensúlytalanságot „jónak”, „normálisnak” és „hatékonynak” tartják. Azt szokták mondani, hogy a nők „alkalmasabbak” a házimunkára, egész egyszerűen „jobban törődnek” a környezetükkel, a tisztasággal. És „pénzügyi szempontból is ésszerűbb” döntés, ha ők vállalnak többet belőle.

Az adatok azonban egészen mást mutatnak

A fizetetlen háztartási és gondozási munka történetileg elsősorban a nőkre hárult, és ez azután sem változott, hogy egyre több nő lépett be a munkaerőpiacra. A kettős terhelés – a fizetett munka és az otthoni feladatok párhuzamos viselése – továbbra is fennmaradt. Ezt a jelenséget Arlie Russell Hochschild szociológus „második műszaknak” nevezte el (erről itt írtam bővebben). A férfiak háztartási munkában való részvétele ugyanakkor alig változott.

Az amerikai Nemzeti Gazdasági Kutatóiroda (NBER) legújabb tanulmánya azt mutatja, hogy

míg a heteroszexuális kapcsolatban élő nők fizetett munkaideje az 1970-es évek óta folyamatosan nőtt, a férfiak háztartási munkához való hozzájárulása nagyrészt változatlan maradt.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy ez az egyenlőtlenség minden típusú heteroszexuális kapcsolatban és minden elképzelhető kontextusban fennmarad.

Vegyük például a fizetések arányát (az anyák közel fele és minden ötödik heteroszexuális házasságban élő nő elsődleges kenyérkereső). A heteroszexuális párok esetében, ahol a férfi a kenyérkereső, és a nem heteroszexuális párok esetében is a nem kenyérkereső vállalja a házimunkák nagyobb részét. Ha azonban a nők keresnek többet, ez a logika megdől – a férfi partnerek ugyanis továbbra is kevesebbet dolgoznak otthon.

A tanulmány azonban még egy fontos összefüggésre rámutat: ha kizárólag a házimunkát vizsgáljuk – vagyis a háztartási feladatok azon részét, amely nem tartalmazza a gyermekgondozást –, az elsődleges kenyérkereső nők még mindig több időt töltenek vele, mint a férfiak.

Az pedig, hogy ez az egyenlőtlenség olyan területeken is megmarad, ahol a biológia nem számít – például a takarításnál vagy a főzésnél –, megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a nők „természetüknél fogva jobbak” a házimunkában.

Hiszen senki sem születik úgy, hogy tudja, hogyan kell súrolni, mosni vagy összehajtani egy nadrágot.

Erről olvashatsz még a cikkben:

• Hogyan hat a munkaviszony megváltozása a házimunka eloszlására?
• Miért csökken a nők háztartási munkával töltött ideje válás után?
• Miért veszít mindkét fél a házimunka egyenlőtlen megosztásával?