Mi kerül az uzsonnás dobozba? Megfelelési kényszer és egymás nyomasztása is sokszor

–

Csillivilli bento boxok, többrekeszes dobozok, hatkomponensű tízóraik, egy luxushotel svédasztalát megszégyenítő uzsonnák: megszületett az anyák nyomasztásának újabb műfaja, a „Mit csomagoltam ma tízóraira?”. Az ügy tapasztalataim szerint „inspirációforrás” címen fut. Önmagában ez teljesen oké, akit nem érdekel, továbbgörget, gondolhatnánk, csakhogy az anyacsoportokba feltöltött ételfotók alatti kommentek arról árulkodnak, hogy beindult a „szuperanya-gépezet”. Ha valamelyik tízóraiban felbukkan egy keksz, túró rudi, vagy ne adj’ isten, egy kis szelet csoki, a kép alatt azonnal feltűnnek a kritikai észrevételek: 

„Hiába szép, ez abszolút nem egészséges, rengeteget ártasz a gyermekednek ezzel!"

„Kérlek gondold át mit tanítasz az elsősödnek. Feldolgozott ételekkel eteted! Nagyon beteg lesz ettől! És milyen hatással lesz a többi gyerekre???"

„Ennyi gyümölcstől csak fel fog pörögni, a kekszet meg ugye nem gondolod komolyan? Liszt, cukor, nem gyerekeknek való!"

A jelenség nemcsak azokat az anyákat keseríti el, akik nem tudnak vagy nem akarnak minden reggel tökéletes tízórait alkotni, hanem többek között Lukasz Rebeka gyermekdietetikust, a Kiskanál Kommandó Gyermektáplálási Központ vezetőjét is.

Tudás nélkül osztják a tanácsokat

„Nemcsak az anyák oktatják ki egymást, hanem gyakran a szakemberek is életszerűtlen, rugalmatlan ajánlásokat adnak a témában, amelyeknek nem lehet megfelelni.

Egy alapanyag önmagában soha nem „egészségtelen”, hiszen az élelmiszerek változó tápanyagprofillal rendelkeznek, mindegyiknek lehet előnye, táplálhatják a testet, lelket. Baj akkor van, ha az étrend eltolódik valamilyen irányba. Minden a mértéken és a változatosságon múlik, ebbe pedig belefér néha a csoki is” – mondja a szakember.

Sok poszt alatt ráadásul önjelölt szakértők osztogatják a „jótanácsokat”, teszi hozzá, és olyanok végeznek táplálkozási tanácsadást, akiknek megfelelő képzettségük nincs hozzá. És bár az ítélkezők (remélhetőleg) jót akarnak, rossz az eszköz és sok a tévedés. 

Azt már el sem akartam hinni, amit megtudok: sok intézmény részéről ugyancsak rugalmatlan a hozzáállás, ha az iskolai tízórai- vagy uzsiboxok tartalmáról van szó. Van, ahol levélben kérik a szülőket, hogy ne küldjenek az iskolába édességet, sőt, olyan is, ahol egyenesen arra figyelmeztetnek, hogy a pedagógus jogosult a problémásnak ítélt tízóraikat „begyűjteni és megsemmisíteni". 

Lukasz Rebeka szerint fontos az egészségnevelés és az edukáció – a szülőké és a gyerekeké egyaránt –, de ez soha nem járhat együtt ítélkezéssel és a gyerek megszégyenítésével. Már csak azért sem, mert az bizonyítottan éppen a táplálkozási zavaroknak ágyaz meg. Arra kell törekedni – és nemcsak a tízórainál –, hogy az étel minél kevésbé legyen feszültségforrás a családban. 

„Tökéletes” tízórai helyett

Lukasz Rebeka vallja, vannak fontosabb szempontok is iskolai tízórai témában, mint a kicentizett tápanyag-összetétel. A legtöbben nem gondolnak például arra, hogy a betegségek egy része a nem megfelelő higiénia miatt terjed, ezért is célszerű olyan tízórait adni, aminél nem kell minden falatnál a szájához nyúlnia a kisgyereknek. (Mert afelől kétségünk se legyen, hogy nem fog kezet mosni evés előtt...) Sokan ráadásul túl sok tízórait csomagolnak – ha pedig a kisgyerek nem eszi meg, az újabb stresszforrás, szülőnek, gyereknek egyaránt. 

„A tökéletes tízórainál sokkal fontosabb, hogy megtanítsuk a gyereket a testérzetekre: milyen az éhség? milyen, ha tele a has? Mire van épp szüksége a testnek? Mi a jó energiaforrás tornaóra előtt, és mi az hazaérve? Meg kell értetni vele, hogy ha nincs étvágya, vagy nem akarja az egész szendvicset megenni, nem baj! Hallgasson a teste jelzéseire (de ehhez azokat ismernie kell). Ha éhes, de csak egy perce van enni, mert jön a következő óra, de nem fog tudni egy egész szendvicset megenni – nem baj, ha ott az a keksz, energiát fog adni. Ha pedig van elég idő, jöhet a szendvics!”– tanácsolja a szakember.

Már csak azért is veszélyes kicsúfolni vagy megalázni a kisgyereket, aki nem a legújabb táplálkozási ajánlásoknak megfelelő tízórait visz az iskolába (lásd kommentmezők), mert nem tudhatjuk, milyen történet áll mögötte. „Gyakran találkozunk úgynevezett ARFID, azaz szelektív evészavaros gyerekekkel, akik tényleg csak egy-két féle ételt hajlandók elfogyasztani – általában valamilyen magas szénhidráttartalmút, mint a chips vagy a csokis fánk –, és bár ezen dolgozni kell, a megszégyenítéstől még rosszabb lesz a helyzet” – figyelmeztet Lukasz Rebeka. „Ők nem fognak kóstolgatni, sőt, sokszor mások ételének a látványa, illata is zavarni fogja őket.”

A gyereknek másra van szüksége

Sok szülő nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek mások a szükségletei, mint a szüleiknek: több energiára, több zsiradékra van szükségük. „Míg egy felnőtt számára az az ideális, ha az energiabevitel 15-25 százalékát fedezik a zsírok), addig egy mozgékony óvodás gyereknél ez akár 35-40 százalék, kisiskolásnál 30-35 százalék is lehet. Azaz sokkal inkább belefér az étrendjébe egy croissant, mint nekünk.” (Ez nem azt jelenti természetesen, hogy minden nap azt kellene enni.)

Ha bolti pékárut csomagolunk, arra érdemes figyelni azért a szakember szerint, hogy az valóban jó minőségű legyen. Kakaós csigából is kapható például kovásszal, vajjal készült, amelyben nincs térfogatnövelőszer és más adalékok, mint a felfújt társaiban. A házilag sütött zabkeksz is csalóka: sok receptben bődületes mennyiségű cukor van, így akkor sem lesz egészséges, ha hajnalban kelünk miatta. (Javasolt a recepteknél a cukoradagot negyedelni, és több sütőport adni hozzá kompenzálásként.)

Olajos magvakat (földimogyorót, dióféléket) viszont akkor se csomagoljunk, ha a gyerek szereti, mert az arra allergiásoknál nemcsak az elfogyasztásuk, hanem már az egy légtérben való jelenlét, az adott allergén belélegzése is kiválthat súlyos, akár életveszélyes reakciót. 

Érdemes próbálkozni a korpás keksszel, a friss gyümölccsel, de az előző napról maradt gofrit is nyugodtan csomagoljuk be a gyereknek – feltéve, hogy az étrendje egyébként kiegyensúlyozott és változatos. (Nekem ez jó hír, mert hajlamos vagyok az eseti jelleggel csomagolt kakaós csigára úgy tekinteni, mint egy meleg anyai ölelésre egy stresszes napon – ez egy kicsit kevésbé hangzik nyomasztóan, mint a „cukor- és szénhidrátbomba”...) „10-20 napot érdemes egyben nézni, ott már kirajzolódnak az étkezési minták” – mondja a szakember. 

Arról még nem esett szó, pedig fontos, hogy sok szülő reggelente nem azért nem díszítget uzsis boxot, mert éppen elfogyott otthon a dínós koktélnyárs a miniszendvicsekhez, hanem mert éppen sem ideje, sem energiája nincs rá. Akkor sem, ha máshogy indult a dolog. Mert esküszöm, egy rövid ideig én is elhittem, hogy reggelente friss rántottával töltött trikolór tortillatekercseket fogok mosolyogva csomagolni a szemem fényének, de aztán ebből csak a mosolygás maradt, ahhoz legalább nem kell korábban kelni. Lukasz Rebeka pedig szerencsére egyetért velem abban, hogy néha a család egészségének többet használ, ha a szülők reggel húsz perccel tovább alszanak.    

Pomaranski Luca