„És akkor elkezdtünk szerveződni” – a csobánkai dolomitbánya-ügy fejleményei

–

A 3500 lakosú Csobánka gyöngyszem a Pilis lábánál, mindössze tizenegy kilométerre Budapest határától. Mint bármely más település esetében, az itt élőknek is megvannak a maguk nehézségei – állandó dugók az ide vezető Dobogókői úton az agglomerációból ingázók miatt, a leharcolt állapotban lévő utak és az elavult közműhálózat, a völgyben télen megálló füst –, de mindezekért kárpótolja őket a páratlan természeti környezet, amelyben élhetnek.

Nem csoda, hogy hatalmas felháborodást váltott ki, amikor kiderült, hogy a falu határában lévő egykori bánya újranyitását tervezik. 

Először csupán egy közlemény jelent meg az önkormányzat honlapján, amely szerint a Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya arról tájékoztatja az önkormányzatot, hogy „a SZŰCS-FUVAR Bt. által üzemeltetett Csobánka I.-dolomit védnevű bányatelekre vonatkozó környezeti hatásvizsgálati eljárást indított”.

Ám, hogy ez egészen pontosan mit takar, az a laikusok számára nem volt egyértelmű, és a legtöbben valószínűleg el is siklottak volna felette, ha nem szúr szemet az egyik helyi lakosnak.  

„A település honlapját böngésztem, amikor megláttam a hírt. Csak annyit tudtam mondani, hogy Jézus Mária, mi ez?” – mondja Andrea, helyi lakos, a riadólánc elindítója. Mint meséli, eleinte ő sem értette, hogy mit jelentenek az egyes szakkifejezések a közleményben, azzal viszont tisztában volt, hogy mivel jár egy kitermelés, amikor kamionok tonnaszám hordják a sittet, a hulladékot. Meg is osztotta a hírt a falu hivatalos Facebook-oldalán is. Hogy a posztjának, és későbbi posztjainak ekkora hatása lesz, arra ő maga sem számított. 

„Igazából annyit tettem, amit bármely más esetben is megteszek: például, ha látok egy környékbeli álláshirdetést, vagy egy hírt, amely érint minket is, akkor azt meg szoktam osztani. Aztán elkezdtem releváns videókat keresni, arról, hogy mi történik tulajdonképpen a szemétlerakás során, vagy hogy hogyan bontanak el egy panelt. Naponta kétszer osztottam meg ezeket, kaptam is egy megrovást az admintól, hogy túl sokat posztolok. Mindenesetre másoknak is működött a belső riasztórendszerük. Szóltam még egy-két embernek, hogy láttátok ezt? Tényleg tenni kellene valamit.”

„És akkor elkezdtünk szerveződni.”

Ugyanis mint időközben kiderült, a közlemény arról szólt, hogy egy vállalkozó engedélyt akart szerezni, hogy újrakezdhesse a munkálatokat egy korábban már bezárt bányában a falu határában, olyan területen, amit a természet már visszahódított.

Ráadásul a bányából nem csak ásványianyagot bányásznának ki, hanem ezt követően rekultiváció címszóval a hegyoldalba vájt gödröt 360 ezer köbméter inert hulladékkal, vagyis sittel töltenék fel, további tíz éven keresztül. 

A helyiek úgy vélték, hogy a beruházás rontaná az életminőségüket és komoly környezetterhelést jelentene. A bányában folyó munka komoly zaj és porszennyezéssel járna, az áruszállító kamionok miatt megnövekedne a forgalom, amely már így is jelentős, romlana az egyébként is rossz minőségű utak állapota, és mindez az ingatlanárakat is lenyomná. Egyébként is, a bánya NATURA 2000-es területen fekszik. A NATURA 2000 lényege épp az, hogy egy összefüggő európai ökológiai hálózat jöjjön létre, vagyis, hogy ezeken a helyeken megóvják és helyreállítsák a természetes élővilágot – nem pedig újabb bányászattal rombolják. A polgármester is úgy nyilatkozott: ennek a beruházásnak a falu csak kárát látná, hasznot nem húzna belőle. 

Az ügyből végül országos botrány kerekedett. Kiderült, hogy a bánya újranyitását tervező vállalkozók megítélése kétes: máshol, más cégeik is folytattak hasonló tevékenységet, és büntették már őket nem megfelelő hulladékkezelés miatt.

Civil kurázsi

A civilek beleálltak az ügybe és példaértékű összefogás valósult meg az elmúlt évben.  A helyi lakosokból „dolomitcsapat” alakult. Felkutatták és felkérték a faluban és a környező településen élő szakembereket, illetve az operatív munkában segíteni tudó és akaró lakosokat, akik a szakmai anyagok kidolgozásában, véleményezésében, vagy éppen a szórólapozásban és aláírásban segítettek.  

Mint kiderült, több olyan ember él a faluban, akinek a szakterülete valamilyen módon kapcsolódik az ügyhöz (DINPI szakember, környezetvédelmi mérnök, jogászok, egykori bánya tulajdonos, természetfotós, ornitológus, geológus, felszín alatti vizek szakértője). Ők korábban nem is tudtak egymásról, ám a közös cél összehozta őket, és nem csak a civilek, de az önkormányzat munkáját is tudták segíteni. Az ügy végül országos médiafigyelmet kapott, sorra jelentek meg a cikkek, riportok, interjúk. EL A KEZEKKEL A PILISTŐL! – Ne csináljanak hulladéktemetőt a Pilisből! címmel petíciót indítottak az aHangon, amit eddig több mint hatezren írtak alá. 

A lakosság az észrevételeivel és aggályaival bombázta a Környezetvédelmi Hatóságot (amely a bánya újranyitásának engedélyezéséről dönt, és amely vizsgálja a bányavállalkozó által beadott és az újranyitás engedélyezéséhez szükséges környezeti hatástanulmányt). A Hatósághoz 73 lakossági észrevétel érkezett az ügyben. Kifejtette álláspontját és aggodalmának adott hangot Völgyes József, Csobánka polgármestere is. A település képviselőtestülete támogatásáról biztosította a polgármestert és egyöntetűen elutasították a bánya újranyitásának ötletét. 

Az engedélyeztetési eljárásba ügyfélként is belépett a csobánkai önkormányzat és – mivel a helyi civileknek ekkor még nem volt ehhez szükséges egyesületük, ezért az ő megbízásukból – a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület (DUNAKÉKE) is. 

A csobánkai önkormányzat szakértői véleményt is küldött a Környezetvédelmi Hatóságnak (amit szintén egy a faluban élő környezetvédelmi szakember készített pro bono), amelyben a szakértő jóformán szétszedte a bányavállalkozó által beadott környezetvédelmi hatástanulmányt. A szakértő szerint a tanulmánynak már a címe és tartalma sem volt koherens, és olyan lényegi kérdésekre nem tértek ki benne, mint a kitermelés során történő zaj- vagy porterhelés mértéke, illetve, hogy ezek hatásait milyen módon kívánják csökkenteni, de a szakértő azt is megállapította, hogy a környező utak jóformán alkalmatlanok a bányászati tevékenységhez kapcsolódó megnövekvő teherforgalom ellátására.  

Észrevételeket tett a DUNAKÉKE egyesület is. Felhívták a hatóság figyelmét arra, hogy a bányászati tevékenység több országos jelentőségű védett természeti területet is érintene, valamint ők is jelezték, hogy a hatásvizsgálat több szempontból is hiányos vagy pontatlan. Például a hatásvizsgálatban különböző helyeken különböző számú szállítójárművel számoltak: hol napi 20 gépkocsifordulót említettek, hol 24-et – vagy napi 166-ot. 

A környezetvédő egyesület szerint a vállalkozó nem végzett alapos, minden védett természeti értékre kiterjedő kutatást a területen. A hatástanulmány nem említett ott élő fontos fajokat, míg olyanokat igen, amiknek az együttes előfordulása nem valószínű. Az egyesület végül a következő megállapításra jutott:

„A beadott Környezetvédelmi Hatásvizsgálat több esetben hiányos, vagy téves számításokon alapul, több esetben nem a Csobánka I. dolomitbánya területére készült.”

De megküldte a hatóságnak a véleményét a szomszédos Pilisvörösvár és Pomáz polgármestere is, külön szakértőt kért fel a Levegő Munkacsoport, és a helyi Oszoly Környezetvédő Egyesület is megosztotta az észrevételeit. 

Szakértők, képviselők és civilek egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a bánya újranyitása hatalmas hiba volna. És ha végleg megakadályozni nem is tudták, mindenesetre sikerült megakasztaniuk az engedélyezési folyamatot. Ugyanis tavaly óra nem született döntés az ügyben. Vagy a Környezetvédelmi Hatóság kért újabb és újabb tényállás tisztázást a cégtől a beérkezett észrevételeknek megfelelően, vagy a cég kért újabb és újabb halasztást és határidőt a dokumentumok bemutatására. 

Ez kőkemény jog

Az elmúlt hónapokban a felek várakozó állásponton voltak. Időközben a helyi civilek és a dolomitcsapat egy része megalapították a Csobi Egyesületet, aminek fő profilja a környezetvédelem, kiemelt céljuk a bánya megnyitásának megakadályozása, együttműködve a dolomitcsapattal, minden, az ügy érdekében tenni akaró lakossal, civil szervezettel és az önkormányzattal. Ezen kívül más környezetvédelmi projekteket is befogadtak (például szemétszedő akciókat tartottak), illetve a falu életével kapcsolatos projekteket is visznek (többek között vizsgálják, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az óvodánál való átkelést a főúton – ahol az autók már így is száguldoznak, képzeljük el, ha még néhány teherautó is elrobogna itt óránként –, vagy igyekeznek elérni a csendes vasárnapot, vagyis, hogy ne lehessen vasárnap munkagépekkel hangoskodni). Az egyesületnek már hírlevele is van, amelyet a helyiek időről-időre megtalálhatnak a postaládájukban. A legutóbbi lapszámban ismét a bányával foglalkoztak, emlékeztetve a lakosságot, hogy ez az ügy még folyamatban van, nem lehet hátradőlni. 

„Amikor a tudomásunkra jutott, hogy a bánya újranyitását tervezik, akkor az is világossá vált, hogy a vállalkozónak szüksége lesz környezetvédelmi engedélyre. Innen indult a mi történetünk. A vállalkozó által beadott környezeti hatástanulmányt véleményezhette a falu, ezzel kapcsolatban volt egy elektronikus közmeghallgatás is. Utána szerveztünk egy lakossági fórumot, ahol tájékoztattuk a környező települések lakosságát a helyzetről, és ahol szintén véleményezni lehetett a hatástanulmányt. Ezt először tavaly decemberben adta be a vállalkozó, akkor a hatóság pontosításokat kért tőlük. Aztán januárban már a vállalkozó kért halasztást, mert kevésnek találták a pontosításra a rendelkezésre álló időt. Ezt még kétszer megtették, és amit végül beadtak hiánypótlást februárban, majd áprilisban, azt meg a Környezetvédelmi Hatóság nem fogadta el, mert olyan adatokat nem találtak meg benne, ami az értékelést lehetetlenné tette. Most szeptember 30-án volt a következő határidő” – mesél az elmúlt egy év eseményeiről Rita, aki szintén csobánkai lakos, ráadásul majd negyven évig dolgozott egy multinacionális nagyvállalatnál, ahol környezetvédelemmel, munkavédelemmel, munkaegészségüggyel foglalkozott, tehát a bányaügy valamennyire a szakmájába is vág, így nem volt kérdés számára, hogy ő is részt vesz a civil „ellenállásban”.

Mint mondja, nem szeretné, ha a kitermelés miatt negyedóránként negyven tonnás szerelvények húznának el a Fő úton. Szerinte az M0-ás megnyitása óta egyébként is iszonyatos átmenő forgalom lett a faluban, a falak már így is repednek. És az csak az egyik probléma, hogy az ingatlanjaik elértéktelenednek. 

„Na most, vannak az érzelmek, hogy szeretnénk vagy nem szeretnénk ezt a bányát, de ez valójában kőkemény környezetvédelmi jog, a hatósági eljárás folyamatában nincs helye érzelmeknek. Amit a „dolomitcsapattal” csináltunk, az egy ad hoc civil összefogás volt, de a hivatalos eljárásba, ami egy jogi folyamat, nem tudtunk belépni, abban csak jogi személyiséggel lehet valaki ügyfél. A hatósági eljárásban pedig azért fontos részt venni, hogy idejében megkapjuk a fontos információkat, dokumentációkat, időben be tudjunk avatkozni. Ezért kértük fel a DUNAKÉKÉ-t, hogy képviseljenek minket. Mondhatni létkérdés volt velük stratégiai partnerséget kialakítani. Nekik is volt hasonló bányaügyük (csak az kavicsbánya volt), ők is meg tudták akasztani az engedélyeztetési eljárást. Közben megalapítottuk a Csobi Egyesületet, hogy ha a jövőben még szükség lesz rá, akkor mi is érdemben tudjunk lépni.”

Folyamatban, de vajon meddig?

Korábbi cikkünk kapcsán beszélgettünk Dr. Gajdics Ágnes ügyvéddel, a környezetvédelmi jogi tanácsadással és jogi képviselettel foglalkozó EMLA munkatársával, aki akkor kérdésünkre elmondta, hogy milyen lehetőségei vannak a helyieknek, hogy magakadályozzanak egy a lakóhelyük közelében tervezett környezetkárosító beruházást. Mint ahogy arra a szakértő felhívta a figyelmet, az ilyen esetekben nagyon fontos az időfaktor, vagyis, hogy az érintettek idejében tegyék meg a szükséges lépéseket. 

Dr. Gajdics, aki azóta mind a csobánkai önkormányzattal, mind a környezetvédőkkel együttműködik, úgy véli, hogy sikerült idejében lépni, az önkormányzat és a civilek is megküldték az észrevételeiket a Környezetvédelmi Hatóságnak, amely figyelembe is vette azokat. 

„Látszik, hogy a hatóság is fontosnak tartotta, hogy rákérdezzen bizonyos részletekre, igyekeznek valóban utánajárni a helyiek szerint aggályos pontoknak. Azt gondolom, hogy az ügyfelekkel való együttműködésnek így kell működnie.”

A lakosság és szakértők által beküldött észrevételeknek megfelelően a Környezetvédelmi Hatóság legutóbb például a terület NATURA 2000-es érintettsége kapcsán tette fel kérdéseket a vállalkozónak, ám korábban voltak más, kirívó hiányosságok és hibák is a beadott dokumentumokban. Az egyik dolomitcsapat-tag szerint a tanulmány mintha nem is a szóban forgó területről szólt volna. 

„Valószínűleg a szakértőjük egy korábbi sablonból dolgozhatott, és az, aki ezt felelősként aláírta, nem vette észre a hibákat. Tehát igen, voltak kirívó tévedések, tévesztések” – mondja az ügyvéd. 

De vajon hányszor lehet újra és újra beadni a hatástanulmányt, javítani a hibákat, és hányszor kérheti a hatóság a pontosítást? És van-e olyan pont, amikor azt mondják, hogy ez így már komolytalan, és inkább megszűntetik az eljárást? – teszem fel a kérdést a szakértőnek. 

„Ez egy izgalmas jogi kérdés, ugyanis a jogszabály a környezeti hatásvizsgálat során kettő hiánypótlást enged. Ez azt jelenti, hogy a kérelmező benyújtja a kérelemdokumentációt, a hatóságnak pedig kétszer van lehetősége arra, hogy hiánypótlásra hívja fel. Ha a két hiánypótlás után is hiányos a kérelem, a hatóságnak joga van az eljárást megszüntetni. A csavar ott van a dologban, ha nem hiánypótlás, hanem úgynevezett tényállás tisztázási felhívás keretében ad lehetőséget a hatóság a kérelmezőnek, hogy a kérelmet kiegészítse, s ez utóbbi nincs konkrétan szabályozva. Pozitívum azonban a dologban, hogy egyelőre úgy tűnik, tényleg elég szigorúan próbálják számonkérni a kérelemdokumentáció minőségét.” 

Szeptember 30-án a vállalkozónak újabb tényállás tisztázást kellett benyújtania, amit meg is tett. Most ismét a Környezetvédelmi Hatóságnál pattog a labda, hogy mit kezdenek a kapott információkkal. Engedélyezik a bánya újranyitását vagy sem? 

Ha a vállalkozó megkapja az engedélyt, akkor sincs minden veszve, a környezetvédelmi egyesületeknek törvény biztosítja az ügyféli jogot és a perlési lehetőséget a környezetvédelmi eljárásokban. Ha nem engedélyezi a hatóság az újranyitást, akkor viszont a vállalkozó támadhatja meg a döntést. 

Dr. Gajdics Ágnes szerint mindenképp fontos az érintettek folyamatos munkája és kiállása, ugyanis mint mondja a hatóságok és a bíróságok előtt is fokozottabb figyelmet élvez egy olyan ügy, amely sok embert érint és mozgat meg. Számít, hogy csak néhány embert érdekel valójában, vagy egy teljes települést, esetleg még nagyobb tömeget. Ezért sem mindegy, hogy egyedül harcolnak a csobánkai civilek, vagy továbbra is országos figyelmet kap a dolomitbánya újranyitásának ügye.

Iliás-Nagy Katalin