Most a rendőr éli át azt, amit egy sétáló nő: a virtuális valóságot vetik be az erőszakjárvány ellen

–

Népbetegség: a lányok és nők elleni erőszakjárvány

Az elmúlt években az Egyesült Királyságban több megrázó eset is ráirányította a figyelmet a nők és lányok elleni erőszak súlyosságára. Mikor 2021-ben egy rendőr meggyilkolta a hétköznap este hazafelé sétáló Sarah Everardot, az eset mélyen megrendítette a brit társadalmat, és aláásta a rendőrség iránti bizalmat. Az ügy országos párbeszédet indított a rendőrség szexista szervezeti kultúrájáról, illetve rámutatott a nőket hátrányosan érintő rendszerszintű problémákra. Angliában az összes bűncselekmény ötöde a nők elleni erőszak kategóriájába tartozik: csak a nyilvántartásba kerülő súlyos szexuális bűncselekmények száma is eléri az évente több mint százezres számot.

Átlagosan háromnaponta öl meg egy férfi egy nőt; a helyzetet már az ország politikai vezetése is nyíltan a nők és lányok elleni erőszak „járványának” nevezi.

A brit rendőrség ezért tavaly bejelentette, hogy nemzetbiztonsági problémaként, a terrorista fenyegetésekkel egy szinten kezeli a nők és lányok elleni erőszak jelenségét, és igyekszik helyreállítani a korábban megrendült közbizalmat. A tavaly publikált (magyar szemmel is sok érdekes és jó ötletet tartalmazó) átfogó, országos nyilatkozatuk és cselekvési tervük többek között előírta a rendőrképzés témaspecifikus reformját is. 

Modern megoldás: úton a szemléletváltás felé

A virtuálisvalóság-technológiát alkalmazó rendőrképzés fejlesztőinek figyelmét az keltette fel, hogy Nagy-Britanniában minden második nő veszélyben érzi magát, ha sötétedés után egyedül kell sétálnia egy forgalmas helyen. Egy 2021-es felmérés szerint a nők 50 százaléka még a lakókörnyezetéhez közeli utcákon sem érzi biztonságban magát sötétedés után – míg a férfiak közül csupán minden hetedik nyilatkozott így.

A statisztikák szerint van okuk a félelemre, és a fiatalabb lányok és nők kifejezetten veszélyeztetettek: a 16–34 éves korosztály közel 60 százaléka szenvedett már el valamilyen zaklatást közterületen. A leggyakoribb, hogy nemkívánatos szexuális megjegyzések, kellemetlen beszólások érik őket, illetve jelentős részük tapasztalta már, hogy követik. Az előzmények és a számok hatására a rendvédelmi szervek vezető döntéshozói nyitottak voltak rá, hogy modern technológiákkal kísérletezzenek.

Virtuális valóság – valós történetek

A virtuálisvalóság-felületek fejlesztőivel való együttműködés különlegessége, hogy

valódi túlélők autentikus elbeszéléseit, megtörtént élményeit építették be a programba.

A képzés alapját olyan 16 és 86 év közötti nők történetei adták, akiket a fejlesztők arról kérdeztek, milyen tapasztalatok érték őket a nyilvános tereken éjszaka. Ezekből hozták létre a virtuális élmény interaktív forgatókönyveit, beépítve olyan, látszólag „apró” incidenseket (beszólások, követés, kellemetlenséget és veszélyérzetet okozó, tolakodó közeledések), amelyek tudatosítják ezek következményeit a résztvevőkben. A képzés a hagyományos rendészeti tananyag (pl. büntető- és eljárásjogi ismeretek) kiegészítéseként szolgál olyan bűncselekménytípusok feldolgozásához, mint a zaklatás, a stalking (nem kívánt megfigyelés, követés, a zaklatás egy formája – a szerk.), a nemi vagy családon belüli erőszak. 

A virtuális valóságba való belépéshez szükséges felszerelés felvétele után a rendőr hallgató hirtelen egy teljesen másik világban találja magát. Az interaktív szimulációs tanulás során belecsöppen egy életszerű szituációba. Itt döntéseket kell hoznia, és reagálnia a körülötte zajló eseményekre, miközben kapcsolatba léphet más résztvevőkkel. A többiek lehetnek valódi emberek, például a járőrtársak a képzésen, akik szintén belépnek a virtuális helyszínre, vagy mesterséges intelligencia által irányított, előre programozott, valósághű szereplők. 

Tapasztalatok az áldozat szemszögéből

A VR-szemüveg felhelyezése után a hallgatók például azt tapasztalják meg, milyen érzés egyedül hazajutni egy sötét parkon át, vagy megpróbálni taxit fogni az éjszakai órákban. A virtuális térben minden döntésük visszahat rájuk: ha jól reagálnak, gördülékenyen haladnak a dolgok, de ha „hibáznak”, az negatív következményekkel jár.

A szimuláció különböző útvonalakat kínál (városi utca, park, taxi, busz), és interaktív választási helyzeteket teremt: merre menjenek tovább, vagy hogyan reagáljanak útközben bizonyos szituációkban. Az innovatív képzést elvégző rendőrök az élményt követően – képzett facilitátorokkal – arra is reflektálnak, hogy a megélt incidensek után ők maguk milyen kérdéseket tennének fel egy sértettnek vagy gyanúsítottnak, vagy milyen támogató beavatkozásokra lehetne az áldozatnak szüksége. Ilyen komplex élményeket és tanulságokat a hagyományos tantermi oktatással nehezen tudnának elsajátítani.

Egy járőr fiatal édesapaként különösen megrendítőnek találta a virtuális valóságban tapasztaltakat. Elmondása szerint az élmény, illetve a női kollégákkal való további beszélgetések után ráébredt, milyen kihívások várhatnak a kislányára, amikor nagyobb lesz.

Az immerzív képzés elősegítette, hogy a férfi rendőrök tudatosabban, nagyobb megértéssel tudjanak dolgozni a nők és lányok elleni bűncselekmények áldozataival. Ráadásul ebben a közegben lehetőség nyílik biztonságos tanulási környezetben próbálkozni, hibázni, és javítani: ha egy döntés rossznak bizonyul, annak nincs igazi következménye,

viszont a tapasztalatokból valós tanulságokat lehet levonni.

A módszer működik: virtuális szimulációk a rendőrképzésben

Már korábbi nemzetközi projektek is bizonyították, hogy ez a módszer hatékony a rendészeti döntéshozatal és intézkedés gyakorlására, főleg a kognitív erőforrás-igényes és stresszes helyzetekben. Az eddigi visszajelzések szerint

a nők és lányok elleni erőszakra fókuszáló brit virtuálisvalóság-alapú képzés is kézzelfogható változásokat indított el a rendőrök szemléletében: utána többen kiemelték, hogy átértékelték addigi gyakorlatukat. 

Egy vezető pozíciójú résztvevő például arról számolt be, hogy most már minden esetben személyes visszajelzést adnak azoknak, akik SMS-ben jelentenek be zaklatási eseteket a körzetükben. Ez korábban nem volt szokás, de ráébredtek, milyen fontos az áldozatok tájékoztatása. Mások arról számoltak be, hogy az átéltek hatására a mindennapi intézkedéseik során már tudatosan próbálnak „a másik cipőjébe bújni”, és ez a perspektívaváltás érzésük szerint emberségesebb és hatékonyabb munkát eredményez, ráadásul növeli a lakosság bizalmát. 

Bár a brit kezdeményezés úttörő abban, hogy a teljes fizikai jelenlét és beleélés szimulációjára épít, és kifejezetten a nők és lányok elleni erőszak témájára fókuszál, az immerzív virtuálisvalóság-technológia használata nem teljesen új a rendészeti képzésben. A londoni rendőrség például 2022-ben már indított egy kísérleti programot, ahol 4D-s technológiát alkalmaztak kifejezetten a családon belüli erőszak eseteinek jobb megértésére. Akkor két megrázó szituációt élt meg a 48 frontvonalban dolgozó rendőrtiszt résztvevő a képzés során. Az egyikben egy magzat szemszögéből érzékelték, ahogy a várandós anyát bántalmazzák, míg a másikban azt szimulálták, hogyan manipulálhatja egy bántalmazó partner a kiérkező rendőröket, elbagatellizálva a bántalmazás következményeit. Ezek a jelenetek sokkolóan valósághűek voltak, elősegítve a maradandó tudáselsajátítást.

Egyszerre növelték az empátiát és kérdőjeleztették meg az előzetes beidegződéseket, ráébresztve a rendőröket, milyen torzító hatása lehet a saját tudatalatti előítéleteiknek egy-egy helyzet megítélésekor. 

A nemzetközi tapasztalatok itthon is inspirációt jelenthetnek

Az innovatív kezdeményezés sikerét látva már más brit rendőri erők is érdeklődnek a program iránt, hiszen az könnyen átültethető más városok, közösségek igényeire, viszonyaira, és a szükséges eszközök (VR-headsetek, szoftver) is egyre elérhetőbbek. Mindeközben már Magyarországon is vannak kezdeményezések a technológia rendészettudományi alkalmazásának feltérképezésére, illetve nemrég megalakult a rendészeti képzés digitális fejlődését támogató VR munkacsoport is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. 

Az első személyben történő, teljes beleélésen alapuló (immerzív) megtapasztalás segíteni megismerni, mit tapasztalnak közülünk sokan nap mint nap. Ha ez a virtuális élmény elég ahhoz, hogy a valós incidensek kapcsán nagyobb gyakorlattal, több empátiával és odafigyeléssel tudjanak a járőrök intézkedni, vagy a döntéshozók erőforrásokat allokálni a célzottabb stratégiák kidolgozásához, akkor máris megérte a befektetett energia. Ha egyszer átéltük mások nehézségeit, többé talán nem fordítjuk el a fejünket – sem rendőrként, sem civil sorstársként, a járdán átellenben sétáló járókelőként, vagy akár vezető pozícióban dolgozó döntéshozóként.

Meggyesfalvi Boglárka