Gyerekként hosszú órákat töltöttem egy diófán. Néha vártorony volt, máskor kalózhajóvá vált, majd űrhajó lett belőle, ami egy másik bolygóra repített. Én magam is szerepet váltottam: boszorkány, kalóz, földönkívüli, királylány. A fa lett az a hely, ahol újra és újra meghatároztam magam – testben és lélekben is.

A famotívum az ősi és mély kapcsolatot jelöli az ember és a természet, valamint a magasabb rendű világok között. A mesék világfája, az élet fája, az égig érő fa mind a titkos kapuról mesél, ami egyszerre vezet az ég felé nyílik. De én most itt maradnék a Földön, és terapeutaként arról szeretnék mesélni, milyen komplex hatása van a fára mászásnak, ennek a mára kikopott mozgásformának a testünkre, az idegrendszerünkre, sőt: a lelkünkre is.

Mi történik a testben fára mászás közben?

A fára mászás nem egyszerű fizikai aktivitás. Olyan összetett mozgásformáról van szó, ami teljes izommunkát, szenzoros koordinációt, térérzékelést és egyensúlyérzéket kíván.

A fa megmászásának első lépése a megfelelő ág megtalálása és megfogása. Ehhez az alkar mély hajlító és feszítő izmai dolgoznak, a kézujjak hajlító izmai adják a fogás erejét. A stabilitáshoz a felületes ujjhajlítók is bekapcsolódnak.

Ha már megfogtuk az ágat, jön a felhúzás – amiben a kar- és hátizmok (széles hátizom, bicepsz), a gerincfeszítő izmok és a rombuszizmok is együtt dolgoznak. A törzs stabilizálásához elengedhetetlen a mély haránt hasizom. A láb és a medence izmai szintén aktívak: a nagy farizom, combizmok, vádli, a csípő mély hajlítói és a csípőhorpasz is bekapcsolódnak az ágról ágra kapaszkodás során. És ne felejtsük el a medencefenék izmait, melyek a belső nyomásszabályozásban segítenek mászás közben! 

Manapság a kevés és beszűkült mozgás miatt a gyerekeknél nem erősödnek meg a mély izmok, így felületes izmaikkal igyekeznek valahogy megtartani magukat, ami hosszú távon testtartási problémákhoz vezethet.

A mászás során tehát mindkét izomcsoportunk kulcsszerepet játszik. A felületes izmok (pl. kar- és hátizmok) gyors mozdulatokat végeznek, mint például a húzást, tolást, emelést. A mély izmok (például a haránt hasizom és a gerincfeszítő izmok) stabilizálnak és finom koordinációt biztosítanak. 

Az ülés sem passzív állapot, hanem egy finoman szabályozott egyensúlyi helyzet, amit elsősorban a törzs, és a test más mély izmai tartanak fenn. A fára mászás ösztönösen dolgoztatja meg ezeket az izmokat. Így jutunk el a fa tetejéről a tanterembe:a fára mászás hatására javulhat a testtartás, a koncentrációs képesség és az íráskép is.

Mászni jó, de csak biztonságos körülmények közt!

A fára mászás rengeteg előnnyel jár, de mindig a biztonság az első. A mászás felnőtt jelenlétében történjen, megfelelő fa kiválasztásával, ahol az ágak biztosan elbírják a gyerek súlyát, és sose engedjük magasra mászni!

Törzsön át a lombkoronáig – A mászás hatása a kognitív fejlődésre és a személyiségre

A mászás nem mindig megy elsőre. Előfordul, hogy ez a felismerés éppen akkor éri a gyereket, amikor már benne van a sűrűjében. Mégis, hatalmas lendületet adhat az akarat és az elszántság, hogy leküzdje a félelmét és a benne kiváltódó stresszt, és ezeket a cél elérésének szolgálatába állítsa.

Ezek az élmények elraktározódnak benne, és később más helyzetekben is segíthetnek az érzelmi stabilitás megőrzésében, a stressz kezelésében. A határok felismerése és tudatos átlépése pedig segít az önismeret fejlődésében.

A sikerélmények mélyítik az önbizalmukat, felismerik saját képességeik határait, és képesek együttműködni, fejleszteni azokat – mindezt saját tempójukban, nem külső kényszer alatt.

A gyerek megtanulhatja azt is, hogy a kudarc nem végállomás, hanem lehetőség. Hogy vissza lehet menni, újra lehet próbálni, vagy lehet másik fát választani. És hogy a döntés az övé.  

 

Az agy játszani kezd – és tanul

A fa tetejére nem „csak úgy” feljutunk. Tervezni kell. Nézni, mérlegelni, dönteni, kockázatot vállalni. Ez a folyamat aktiválja a frontális lebenyt – az agy azon részét, amely a stratégiai gondolkodásért, a döntéshozatalért és a problémamegoldásért felel.

Végül ott van a fantázia – az egyik legfontosabb és leginkább veszélyeztetett képességünk.

A fantázia világteremtés, melynek szabályait és rendjét szabad játék közben a gyerekek alkotják meg. Új szerepeket tanulnak, nehézségeket küzdenek le – ezek a mindennapi élet metaforái, melyek megélése elengedhetetlen az egészséges személyiség kialakulásához.

A mai gyerekek játékkészlete sokszor túlságosan konkrét. A fa viszont szabad világ. A fa lehet vár, hajó, sárkányháta vagy űrbázis. Csak rá kell mászni – és megszületik a mese.

Szervezetünk minden porcikája egy organizmus része. Csodálattal tölthet el minket ez az összetettség – és az, hogy bármit teszünk, az sosem önmagáért történik a testünkben, hanem hullámszerűen végigrezgeti a hálózat minden tagját.

A fára mászás ennek a hálózatnak a harmonikus fodrozódását indítja el. Nemcsak egy izgalmas mászás felfelé, hanem visszatérés valami alapvetőhöz: a testhez, a természethez, a gyerekkorhoz.

WMN szerkesztőség

  • Anita C. Bundy-Shelly J. Lane, Sensory Integration Theory and Practice, F. A. Davis Company, Philadelphia 2020. 

  • Angela J. Hanscom, Balanced and Barefoot, New Harbinger Publications, Inc., Oakland, CA 2016

  • Carla Gull, Suzanne Levenson, Goldstein Tricia Rosengarten, Benefits and risks of tree climbing on child development and resiliency, International Journal of Early Childhood Environmental Education, 5(2), p. 10  

  • Berényi Marianne - Katona Ferenc, Fejlődésneurológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. - Budapest, 2014

  • Delavier, Frédéric, Sportanatómia, Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, 2014.

  • Payne, Kim John, Egyszerűbb Gyermekkor, Kulcslyuk Kiadó, 2013

  • Louv, Richard, Last Chlid in the Woods, Algonquin Books of Chapel Hill, 2008.

    A kiemelt kép forrása: Pexels/Gaspar Zaldo, Nathan Dumlao