Vita életre-halálra: Franciaország az eutanáziáról dönt

–

Egy törvénytervezet, amely, ha elfogadásra kerül, megnyitja az utat az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság felé. De vajon elfogadják-e? Erről kell döntenie annak az 577 francia parlamenti képviselőnek, akik május közepe óta vitáznak a 18 év feletti, gyógyíthatatlan, előrehaladott vagy halálos betegségben szenvedő felnőttek halálba segítésének legalizálásáról a Nemzetgyűlésben. 

Az eléjük terjesztett szöveg felhatalmazást adna arra, hogy bizonyos feltételek mellett egy természetes személy „segítséget nyújthasson a halálhoz” egy másiknak, amennyiben az ezt kéri. Kényes téma ez abban az országban, amely, minden másban, a szabadságjogok bajnokának vallja magát.

Catherine Vautrin francia egészségügyi miniszter a tervezet parlamenti bemutatásakor épp ezért úgy fogalmazott: a törvény célja nem más, mint „mindenki számára garantálni, hogy életüket méltósággal, önrendelkezési jogukat gyakorolva fejezhessék be.”

„A halálhoz nyújtott segítség elengedhetetlen azok számára, akiknek a szenvedését (...) nem lehet enyhíteni” – hangsúlyozta a miniszter. Ezt a véleményt Emmanuel Macron köztársasági elnök is támogatta az X-en közzétett írásában, amelyben úgy fogalmazott: a kérdésben a „kisebbik rossz” elve alapján kell mérlegelni.

A tervezet jelenlegi formájában a halálhoz nyújtott segítséget öt feltételhez köti:

– A kérelmezőnek legalább 18 évesnek kell lennie;

– francia állampolgárnak, vagy Franciaország területén élő személynek kell lennie;

– olyan „súlyos és gyógyíthatatlan, életveszélyes, előrehaladott vagy végstádiumban lévő betegségben” kell szenvednie, amely „fizikai vagy lelki szenvedést” okoz,

– szenvedését már semmilyen kezeléssel nem lehet enyhíteni.

– csak olyan betegek kérelmezhetik, akik képesek egyértelműen kifejezni ezen kívánságukat, kérésüket pedig szabadon, minden befolyástól mentesen hozzák meg. 

Ez utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a például Alzheimer-kórban szenvedő vagy kómában lévő betegek nem kérelmezhetnék azt.

A támogatók szerint a cél a szenvedés csökkentése

„Nincs szebb dolog az életnél, de van, amikor az még a halálnál is rosszabb: amikor már nem más, mint egy végtelenül hosszú szenvedés” – fogalmazott Olivier Falorni centrista képviselő, a tervezet előterjesztője.

Hasonlóan vélekedik a nemrég leköszönt volt miniszterelnök, Gabriel Attal, valamint Line Renaud színésznő is. Mindketten úgy vélik: mindenkinek joga van véget vetni a szenvedésének. „Senki sem akar meghalni – de vannak, akik nem akarnak tovább szenvedni" – érveltek a La Tribune Dimanche hasábjain. Álláspontjuk szerint a betegek szabadságát garantálni kell arra nézve, hogy szabadon dönthessenek arról, hogyan fejezik be életüket. Úgy látják, hogy a konzervatív ellenzők sokszor a „merev erkölcsiséget” helyezik az emberség elé.

A vitához Luc Ferry filozófus, korábbi oktatási miniszter is hozzászólt az Esprits Libres podcastban. „Hol ér véget az emberi méltóság, és hol kezdődik az utilitarizmus, más néven a haszonelvűség elve? Ha a szenvedés meghaladja az örömöt és a boldogságot, jogomban áll véget vetni az életemnek?” Ferry kifejtette: az utilitarizmus szerint az emberi cselekedeteket az örömelv irányítja – céljuk a boldogság maximalizálása, és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. – „Vagyis minél liberálisabb egy ország vagy társadalom, annál inkább hajlamos lesz engedélyezni az eutanáziát” – tette hozzá a professzor.

Az egyház nem fogadja el az eutanáziát

Erőteljes hatással van ugyanakkor a közvéleményre a hagyomány és a keresztény örökség is. A „Ne ölj!”elve – az egyház és az állam több mint száz évvel ezelőtti szétválasztása, valamint a franciaországi katolikusok csökkenő száma ellenére is – mindmáig meghatározó szerepet tölt be a francia közgondolkodásban.

A katolikus egyház számára az emberi élet a fogantatástól a természetes módon bekövetkező halálig szent és sérthetetlen, ezért elfogadhatatlannak tart minden olyan intézkedést, amely a halál előidézésére irányul – még akkor is, ha annak célja a szenvedés enyhítése.

Franciaország legfőbb vallási felekezeteinek vezetői szerint, ha a most tárgyalt tervezetet elfogadják, az nemcsak súlyos visszaélésekhez, hanem a halálhoz való hozzáállás radikális megváltozásához is vezethet. – „A látszólagos együttérzés álarca mögött ez a szöveg radikális változást hozna: törvényesen bevezetné a gyilkosság – legyen az asszisztált öngyilkosság vagy eutanázia – lehetőségét, gyökeresen megváltoztatva ezzel az orvosi és a társadalmi etika alapjait” – fogalmaztak az AFP-hez eljuttatott közleményükben.

De nemcsak az egyházi vezetők ellenzik az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság bevezetését. Bruno Retailleau republikánus belügyminiszter a múlt hétvégén szintén hangot adott ellenérzéseinek, mondván: a tervezet jelenlegi formája „megbékélés helyett csak társadalmi szakadást idéz elő.” Nem is beszélve a konzervatív jobboldali és szélsőjobboldali képviselőkről, akik teljes egészében elutasítják a javaslatot: szerintük nem az eutanázia legalizálása, hanem a palliatív ellátás fejlesztése lenne a helyes út. 

Nem értenek egyet azzal sem, hogy a tervezet jelenleg egyetlen orvos döntéséhez köti a jóváhagyást, és nem ír elő kötelező másodvéleményt, továbbá aggályosnak tartják, hogy a törvényjavaslat szerint a kérelmező életkilátásainak „rövid vagy középtávúnak” kell lennie – de ki dönti el, pontosan mit jelent a „középtávú” fogalma?

„Halálba segíteni valakit annak érdekében, hogy csökkentsük a szenvedését – mintha ezen kívül erre nem létezne semmilyen más mód –, a civilizációs fék semmibe vétele, amely tiltja a gyilkosságot” – fogalmazta meg álláspontját Jacques Ricot, a nantes-i egyetem filozófusa.  – „A társadalomban az emberi együttélés egyik alapfeltétele, hogy ne öld meg a másikat” – tette hozzá Jean Leonetti politikus, aki szerint itt nem pusztán egyéni döntésről, hanem a társadalmi szerződés brutális felrúgásáról van szó.

Egy másik jelentős akadályt jelent a Hippokratészi eskü, amely az orvosi hivatás egyik etikai alappillére, és tiltja a halál szándékos előidézését. Számos egészségügyi dolgozó – köztük Philippe Juvin orvos és parlamenti képviselő is – elutasítja, hogy az állam engedélyezzen egy ilyen eljárást.

Eutanázia helyett ellátást

A törvénytervezet vitájának első napján Franciaország csaknem 50 városában tartottak flashmobot az Alliance VITA nevű szervezet tagjai és szimpatizánsai. A résztvevők kék műtősruhában, kezükben „Eutanázia helyett ellátást” feliratú táblákkal feküdtek egymás mellett a földön.

„A cél az, hogy megmutassuk: gyilkolni nem egyenlő a gondoskodással” – mondta Geneviève Coste, az abortusz- és eutanáziaellenes szervezet szóvivője. – „Figyelembe véve a franciaországi egészségügyi helyzetet, bölcsebbnek tűnik először azt rendbehozni, és ezzel a lépéssel valóban gondoskodni az emberekről.”

A tiltakozók szerint a nem megfelelő ellátás az elsődleges oka annak, hogy sok beteg szenved, és végül véget akar vetni az életének. – „A nagynénémmel is ez történt. Nem tudott már egyedül élni, ezért idősek otthonába került” – mesélte Séverine, az Alliance VITA egyik aktivistája. – „De ott nem volt senkije. A háziorvos kéthavonta egyszer jött, és senki sem segített neki, hogy enyhüljön a szenvedése. Végül megpróbálta megölni magát. Azért akart meghalni, mert nem látott más kiutat a szenvedése megszüntetésére.”

„Én azt figyeltem meg – és ezt támasztják alá azok a könyvek és tanúvallomások is, amelyeket olvastam –, hogy akik maguk kérik az életük befejezését, azok általában a szeretet hiányától szenvednek. Abban a pillanatban viszont, hogy megkapják ezt a szeretetet, elállnak az öngyilkosságtól” – mondta Luc Ferry, filozófus, aki szerint a kutatások is azt mutatják, hogy az asszisztált öngyilkosságot és eutanáziát főként azok kérik, akik magányosak, elszigetelődtek a társadalomtól, szociálisan hátrányos helyzetben vannak, vagy egyszerűen csak „belefáradtak az életbe.” – „De amint ezeknek az embereknek lesz valakijük – akár egy kutya is –, akitől szeretetet kapnak, a halálvágy eltűnik” – tette hozzá.

Az ellenzők szerint épp ez az egyik legerősebb érv a tervezet ellen: sokan nem a fizikai fájdalom, hanem a mentális szenvedés, a magány, a magukra hagyottság miatt vágynak a halálra. Legalább ennyien vannak azonban azok is, akiknek nincs lehetőségük minőségi palliatív ellátásra. (A palliatív ellátás a gyógyíthatatlan betegek tüneteinek enyhítésére irányuló, nem gyógyító, de támogató kezelések összessége – a szerző.)

A Francia Állami Számvevőszék adatai szerint a palliatív ellátásra jogosult betegek csaknem fele nem részesül megfelelő életvégi fájdalomcsillapításban – ez évente körülbelül 180 ezer pácienst jelent. A helyzet különösen aggasztó az otthonápolásban részesülők valamint az idősotthonok lakói esetében, mivel az ezeken a területeken dolgozó egészségügyi szakemberek gyakran nincsenek felkészülve az életvégi gondozás megfelelő irányítására. „Először tehát meg kell javítani a rendszert, elérhetővé kell tenni az ellátást, legfőképp a fájdalomcsillapítás és a palliatív ellátás terén” – mondta Tugdual Derville, az Alliance VITA elnöke, aki attól tart, hogy most még ugyan szigorú keretek közt tartjanák, ki jogosult az eutanáziára vagy az asszisztált öngyilkosságra, ám ez a következő években egyre inkább fellazulhat.

A háziállatoknak jobb sora van, mint nekünk

Sokan nem értenek egyet a tervezet ellenzőivel. Loïc Résibois egyike annak a körülbelül nyolcezer, ALS-ben szenvedő francia betegnek, akik – a magyar Karsai Dánielhez hasonlóan – lassú és kilátástalan szenvedésre vannak ítélve, mielőtt belehalnának a betegségbe. 

„Én azt várom Emmanuel Macrontól, hogy tartsa be az ígéreteit” – mondta a fiatalember a svájci rádió és televíziónak adott interjújában. – „2017-ben a méltóságteljes halál pártján állt, később ez az egyik kampányígérete is volt” – tette hozzá.

Résibois szerint betegtársai közül sokan kénytelenek Svájcba vagy Belgiumba utazni, hogy ott – legálisan – kérelmezhessék az eutanáziát vagy az asszisztált öngyilkosságot.

– „És persze lehet, hogy lesznek olyanok is, akiket végül a saját rokonaik segítenek át a túlvilágra, mert nem bírják elviselni, hogy szeretteik könyörögnek nekik: tegyék meg – mert szenvednek. Ma Franciaországban ugyanis jobban bánunk a háziállatainkkal, mint embertársainkkal, mert ők anélkül tudnak elmenni, hogy túl sokat szenvednének.”

„A francia társadalom készen áll, és látni akarja, hogy a dolgok mozgásba lendülnek. A közvélemény-kutatások évek óta azt mutatják, hogy a franciák legalizálni akarják az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot” – mondja Philippe Merel, a Méltósággal Meghalni Egyesület (ADMD) képviselője. – „Nem vagyunk a palliatív ellátás és az élet végén nyújtott támogatás ellen – épp ellenkezőleg. De az országon belül hatalmasak a különbségek: sok régióban egyszerűen nincs megfelelő ellátás. Ráadásul a halálig tartó fájdalomcsillapítást csak az élet legvégén alkalmazzák, amikor a beteg állapota már nagyon leromlott. Ennek a fizikai és lelki szenvedésnek a fenntartása elviselhetetlen.” 

A tervezet elfogadásáról a francia parlament május 27-én szavaz – és ez a szavazás azon ritka alkalmak egyike lesz, mikor a képviselők nem pártjuk irányvonala, hanem saját személyes meggyőződésük alapján dönthetnek egy kérdésben. Ez pedig azt is jelenti, hogy a szavazás kimenetele egyelőre teljesen bizonytalan. 

Ha a politikusoknak nem sikerül egyezségre jutniuk a kérdésben, és patthelyzet alakul ki, akkor a döntést a franciák kezébe adják és népszavazáson mondhatják el, mit gondolnak az asszisztált halál legalizálásáról.

Mráv Noémi