„A legtöbbet azoktól tanulom, akik rám bízzák segítésüket” – F. Várkonyi Zsuzsától búcsúzunk

 –

Nehéz örökség

F. Várkonyi Zsuzsa nem sokkal a második világháború után született, 1948-ban, egy olyan családba, amelynek 32 tagját semmisítették meg négy évvel korábban Auschwitzban. Bár a szülők nem beszéltek a gyerekeiknek erről a felfoghatatlan tragédiáról, a hallgatás ellenére ők mégis pontosan érezték a bajt:

„Amikor gyerek voltam, a szüleink irreálisan, felfoghatatlanul hisztérikusan fogadtak, ha egy negyedórát késtünk otthonról, abban az időben, amikor autóforgalom is alig volt az utcán. Ezekből a hisztérikus, aránytalan reakciókból tudtuk meg, hogy itt valami nagyon nagy dráma történhetett, ha a szüleink annyira természetesnek veszik, hogy egy gyerek vagy egy felnőtt egyetlen szempillantás alatt eltűnhet” – mesélte magáról a Könyves Magazin interjújában néhány évvel ezelőtt. 

Nyitottság és sokoldalúság

Az ELTE Bölcsészkarának klinikai pszichológia szakán szerzett diplomát, majd saját-élményű pszichoanalitikus terápiát is végzett.

Ezenkívül Svájcban, Franciaországban és az USA-ba személyközpontú terapeutaként képezte magát tovább, Németországban pedig részt vett egy tranzakció-analitikus terapeutaképzésen.

A Gordon-féle trénerképzést Liechtensteinben és az USA-ban szerezte meg, és a homeopátiával is behatóan foglalkozott.

A Gondolat Kiadónál kezdte a pályáját pszichológiai könyvek szerkesztőjeként, majd a Békásmegyeri Nevelési Tanácsadóban dolgozott gyermek-pszichoterapeutaként:

„Itt nemcsak akkoriban gyűlő terápiás tudásomat próbálhattam ki, hanem együttérzést is tanulhattam egy olyan társadalmi csoport elárvult felnőttjeivel, akikkel korábban alig találkoztam. Némelyikük húsz év múltán is felkeres” – írta honlapján erről az időszakról.

„A közhangulat és a többnyire tájékozatlan pedagógusok megágyaztak annak a hiedelemnek, hogy hozzánk csak idióták járnak” 

– idézték tőle a Forbes-ban. 

Pedig ekkoriban már a Családi kör című tévéműsorban is foglalkoztak a lélek tudományával, Ranschburg Jenő és Mérei Ferenc is részt vett F. Várkonyi Zsuzsával együtt az ottani ismeretterjesztő munkában.

Főként a kapcsolatkezeléssel, a játszmákkal, az önismerettel, valamint a szüléssel/születéssel kapcsolatos élmények feldolgozásával foglakozott mélyebben, emellett az ELTE Tanárképző Főiskolai Karon fejlődéslélektani szemináriumokat tartott: a felnőttoktatásban végzett többévtizedes munkájának elismeréseként pedig az ELTE Pszichológiai Kara címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki.

Amerika

Nevében az F. betű Frank Tiborra, a férjére utal, az akadémikus amerikanista történészre, aki három évvel ezelőtt hunyt el.

F. Várkonyi számára fontos mérföldkő volt az a négy év, amit Amerikában töltött 1987–1991 között férjével együtt, aki különböző egyetemeken tanított akkoriban. Ő pedig ezalatt a szülésélmények kutatása mellett kötelezte el magát, valamint a Nyitott Örökbefogadás és az Önsegítő Csoportok mozgalmával is kapcsolatba került.

„Fogantatásunk percétől fogva minden korai hatás erősen megszabja, hogy meddig tartanak a lehetőségeink”

– idézte őt a Forbes. 

A Gordon-módszer magyarországi úttörője

F. Várkonyi Zsuzsa már a nyolcvanas években megkereste Thomas Gordont, mert szerette volna Magyarországon is meghonosítani a demokratikus kapcsolati modell tréningprogramját. Ehhez egy kicsit fantasztának kellett lenni, mert a vasfüggöny még bőven állt ekkoriban, ám végül sok-sok nehézség után mégis megvalósult a magyarországi képzés.

1991-től az akkori Gordon Iskola Egyesület elnökeként, vezető trénereként és programfejlesztőjeként dolgozott, ezen kívül a Testnevelési Főiskolán posztgraduális mentálhigiénés képzést vezetett kifejezetten segítő foglalkozásúak számára. Szervezetfejlesztéssel is foglalkozott, tréner és coach-képzéseket tartott.

F. Várkonyi Zsuzsa volt az, aki továbbfejlesztette, és kidolgozta az üzleti coaching mélyebb, terápián alapuló módszerét.

Nem félt színpadra állni

„2011 és 2017 között állandó vendég-szakértője volt a Fröccs című impróestnek, s közben észrevétlenül az életben is a Momentán tagok pótanyukája és terapeutája lett. Mindig tanulunk tőle” – írták a Momentán Társulat tagjai, akik nagyon hálásak voltak neki azért, mert a pszichológia játékos oldalát is felfedte a nézőközönség előtt. 

Lélektani ismeretterjesztő munkája iránti feltétlen elköteleződését mutatta, hogy a magyarországi pszichológusok közül elsőként csatlakozott egy ilyen projekthez.

Számtalan pszichológiai kötet szerzője volt, amelyekben tematikusan dolgozta fel a különböző témákat. Rendkívül olvasmányosan, sok-sok gyakorlati példával, könnyen befogadhatóan közelítette meg az emberi lelket. 

A Hoztam, kaptam, átszabtam – A személyiségformálás lehetőségei című könyvében igen plasztikusan megfogalmazta munkájának lényegét:

„Már tanítványként is inkább csak a partvonalról lestem választott mestereimet, felnőtt pszichológusként sem voltam soha igazán egyetlen körnek sem pántlikás tagja, de azért nem szoktam egyedül lenni. Sorskönyvemben mintha az lenne megírva, hogy autodidaktaként tanuljam meg, ami számomra igazán fontos. A legtöbbet mindig azoktól tanulom, akik rám bízzák segítésüket. Leginkább a velük való munka során gyűlik a fejemben mindaz, ami most ott van”.

Férfiidők lányregénye 

Bár gyerekkora óta írt fikciós történeteket, de évtizedekig kizárólag a saját maga kedvtelése volt az írás. Ezt a történetet azonban mégis kiadta, 2004-ben jelent meg:

„A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat.

1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni.

Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is” – írta könyve fülszövegében. 

Tóth Barnabás rendezte a regény alapján az Akik maradtak című filmet. 2020-ban ez a mozi képviselte Magyarországot az Oscar-díj-versenyen, és bekerült a legjobb 10 külföldi alkotás közé. A Magyar Mozgóképszemlén pedig elnyerte „Az év legjobb játékfilmje” elismerést, és további három kategóriában is elhozta az első díjat.

Búcsúzóul érdemes magunkévá tenni F. Várkonyi Zsuzsa azon gondolatát, amely szépen summázza az élethez való hozáállását:

„Én azt a hagyatékot kaptam a családomtól, hogy próbáljunk meg békésen élni, gyűlölet nélkül, és keressük meg minden társadalmi rétegben azokat, akik tisztességesek, akik szerethetők, akikhez van közünk.”

Both Gabi