Az aha-élmények csillogó, de törékeny pillanatai: és az agyad, miközben átéled őket

–

A mindennapi életünkben számos kihívást úgy közelítünk meg, hogy lépésről lépésre haladunk, módszeresen sorra veszünk különböző forgatókönyveket, szempontokat, és így, fokozatosan, fáradtságos agymunkával, de egyre növekvő izgatottsággal jutunk el a megoldásig. Az analitikus gondolkodás mellett azonban létezik a gondolkodás másik típusa is: a belátásaink, azok az általában kiszámíthatatlan, de gyakran megdöbbentő erejű pillanatok, amikor hirtelen megvilágosodunk, és egészen máshogy látunk rá egy munkahelyi problémára vagy személyes dilemmára. 

Aha-élményt már Arkhimédész (akiről Dián Dóri kollégám írt korábban) is átélt a Kr. e. 3. században. Ő volt az, aki, mikor észrevette, hogy egy tárgy a sajátjával megegyező térfogatú vizet szorít ki, a felismeréstől állítólag így kiáltott fel: „heuréka!”. 

Hogy ez eddig nem esett le?!

A heuréka-pillanatokat tudományos módszerekkel az 1910-es években kezdték el vizsgálni a németországi Gestalt-pszichológusok, akiket az érdekelt, hogyan értelmezi az elménk a különféle mintázatokat, miként kezeli az előtér-háttér vagy a rész-egész viszonyát („az egész több mint a részek összege” – hangsúlyozták). Egy sor vizuális illúziót alkalmaztak, köztük a híres Müller-Lyer-illúziót, ahol két megegyező hosszúságú nyilat eltérő hosszúságúnak észlelünk, vagy William Elly Hill 1915-ös Feleségem és anyósom rajzát, amely az egyik oldalról nézve fiatal nőt, másik oldalról idős asszonyt ábrázol. 

A gestaltosok amellett érveltek, hogy egy problémának lehetnek olyan jellemzői, amelyek félrevezetik az agyat, és a helyes értelmezéshez gyakran akkor jutunk el, amikor képesek vagyunk kognitíven rugalmasak lenni, és áthelyezni a figyelmünket. 

Hirtelen kirobbanó agyhullámok

Az 1980-as és 90-es évektől a kognitív pszichológusok kísérleti módszerekkel, behatóan térképezték fel a problémamegoldó folyamatainkat. Kiderült például, hogy ha valaki menet közben írja, hogy mikor mire gondol, az az elemző megközelítést kifejezetten segíti, a belátást viszont elnyomja – ahhoz egy fellazultabb elmeállapotra van szükség. 

A 2000-es évek elejére pedig már fejlődtek annyit az agyműködést vizsgáló eljárások – az agy elektromos aktivitását a személy fejbőrére helyezett elektródákkal mérő EEG, és a véráramlás lassabb változásait nyomon követő fMRI –, hogy ezekkel is meg lehessen ragadni az aha-élményeket. A longread egyik szerzője, John Kounios, aki ekkor még a Pennsylvaniai Egyetemen kutatott, kollégáival a távoli társítások tesztjét (compound remote associates, röviden CRA) használta a résztvevőknél: azaz arra kérte őket, hogy három szó alapján találjanak ki egy negyediket, amely mindegyikkel alkothatna összetett szót (sugár, tej, tár → hiányzó szó: nap).

Amikor a megkérdezettek nem analitikus úton jutottak el a megoldásig, hanem az hirtelen villant be számukra, akkor Kounios és csapata magas frekvenciájú agyhullámok kitörését mérte a személyek jobb halántéklebenyében, közvetlenül a jobb fül felett. Ez az a régió – az anterior superior temporalis gyrus –, amely szorosan kapcsolódik ahhoz a képességünkhöz, hogy látszólag nagyon eltérő fogalmak között is összefüggéseket lássunk, például amikor metaforákkal, viccekkel találkozunk. A kutatás ezen eredménye alátámasztani látszik Edward M. Bowden korábbi munkáit, aki egyenesen úgy vélte, hogy

egy probléma megoldása tudattalanul már jelen lehet a jobb féltekében, készen arra, hogy felismerésként a tudatunkba kerüljön. Ha megfelelők a körülmények.

Ugyanakkor későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az aha-élmények valójában a rejtvény típusától függően különböző agyterületeket aktiválhatnak, a közös elem inkább abban keresendő, hogy minden esetben hirtelen kirobbanó, magas frekvenciájú agyhullám-aktivitásról van szó. 

Felszabadítani a gondolkodásod 

A 2010-es években Brian Erickson, aki akkoriban John Kounios doktorandusza volt, izgalmas felfedezést tett. Kutatásában azt találta, hogy egy néhány perces EEG-vizsgálat, amely az emberek agyi aktivitását nyugalmi állapotban, pihenés közben mérte, előre jelezte (nyilván nem 100%-os pontossággal), hogy két hét múlva analitikus vagy intuitív módon fognak-e közelíteni egy rejtvényhez. Azok az emberek, akik a belátásaikra hagyatkoztak, korábban az agyuk bal oldali hátsó részében mutattak fokozottabb aktivitást, az analitikusabb elmék pedig a frontális kéregben, amely az ún. végrehajtó-funkciók helye. Ezek a gátló mechanizmusok teszik lehetővé az elmélyült koncentrációt vagy a stratégikus gondolkodást, ugyanakkor a tervszerűséggel, egyes ingerek tudatos kizárásával fékezhetik is a kreativitást. 

Bár mindannyian hajlamosak vagyunk inkább az elemző vagy inkább az intuitív stílusra, és az aktuális élethelyzetünk, munkánk, tapasztalataink függvényében is eltolódhatunk az egyik vagy a másik irányba, nem vagyunk bezárva a ránk jellemző működésmódba.

Sok múlhat például a hangulatunkon: kísérletek szerint a pozitív érzelmek, az oldott állapot kedvez az aha-élmények megjelenésének, míg szorongás, túlhajszoltság esetén inkább analitikusak leszünk. Mindennek a szakértők szerint evolúciós jelentősége lehetett: veszély esetén az életünk múlhatott rajta, hogy ne hibázzunk, és hamar számba vegyük a lehetőségeinket a támadásra vagy a menekülésre. 

A felismerések öröme 

2020-ban egy Yongtaek Oh nevű kutató, aki szintén John Kounios laboratóriumának tagja volt, azonosított egy érdekes idegi jelenséget: azt, hogy a magas frekvenciájú agyhullám-löketet (amiről fentebb már volt szó) rendszerint követi egy második kitörés is az agy elülső részén, a jobb szemöldök mögött, az orbitofrontális kéregben. Ez a terület a jutalmazási rendszer része, amely az ízletes ételekre, az orgazmusra, vagy a függőséget okozó szerekre reagál – és amelynek az aha-élményekhez is köze van. 

Ráadásul ha hosszabb időn keresztül felismerésekhez juttatjuk az agyunkat – egy kísérletben például egy órán keresztül analógiáról analógiára vezették az emberek figyelmét, de ilyen lehet az olvasás is –, akkor az tartósan javíthatja a hangulatunkat. A felismerések öröme így ösztönözheti a tudósokat, írókat, művészeket, pedagógusokat (stb.) arra, hogy elmerüljenek a munkájukban, és akkor is a hivatásuknak éljenek, ha nem fizetik meg őket eléggé. És ez a fajta kognitív izgalom, kíváncsiság, csakúgy, mint más jutalmak, szintén vezethet függőséghez, ha nem tudunk mértéket tartani.  

Az aha-élményeink ereje: kétélű fegyver

Egy vizsgálatban a korábban bemutatott távoli társítások tesztjét alkalmazták, és azt találták, hogy azok, akik belátás útján jutottak el a megoldásig, később hajlamosak voltak egy nagyobb, de bizonytalanabb nyereményt választani, mint azok, akik analitikusabbnak bizonyultak – ők maradtak a kisebb összegű, de biztos jutalomnál. Hogy a kockázatvállalási képesség mikor előny és mikor hátrány, persze kontextusfüggő, de jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy a hirtelen felismeréseink – akár egyfajta mindenhatóság-érzésen keresztül – elbizakodottá is tehetnek minket. 

Izgalmas jelenség továbbá, hogy az aha-pillanatok az igazság auráját hozhatják létre – de ettől még a felfedezésünk nem mindig helyes. A hirtelen támadt felismeréseinkben viszont hajlamosak vagyunk jobban megbízni akkor is, amikor nem kéne.

Egy kísérlet résztvevői hol elemzés, hol belátás útján oldottak meg feladványokat. Közben különféle állításokat is olvastak, és azokat, amelyeket az aha-pillanataik utána mutattak nekik, rendre hihetőbbnek értékelték. Ugyanakkor más esetekben az intuitív gondolkodásunk pont, hogy segít szűrni a hazugságot, álhíreket, bullshitelést. Ugyanis nem az információfeldolgozásunkat terheli, és kevésbé is van kitéve a rá jellemző típushibáknak. Nagyobb szerepet játszanak benne a zsigeri érzeteink és a korábbi tapasztalataink lenyomatai. 

Ami biztosnak tűnik, hogy az aha-élményeinkre hajlamosabbak vagyunk jobban emlékezni. Egy ötletes vizsgálatban bűvésztrükkökről és azok magyarázatairól nézettek videót a megkérdezettekkel. Azokat a trükköket, ahol a nézők a homlokukra csaptak, és erős aha-pillanatokat éltek át, később is pontosabb tudták felidézni. 

Visszatérni az aha-élményeinkhez: hogyan lehet belőlük több?

A heuréka-pillanatok növelésének elsőre talán nem kézenfekvőnek tűnő, de hatékony módszere a téri tágasság megtapasztalása (amelynek pozitív hatásairól külön cikket is írtam korábban).

A szabadban, vagy este a csillagos ég alatt a tudatunk kitágul, és a figyelmünk a részek helyett az egész fele mozdul el, így olyan összefüggéseket, alternatívákat is megláthatunk, amelyeket korábban nem tudtunk észrevenni.

A körülöttünk lévő ingerek átmeneti kiszűrése szintén hasonló hatással járhat: nem véletlen, hogy a megoldás pillanatait gyakran hunyorgás vagy a szem becsukása előzi meg. 

Természetesen azt is javasolják a kutatók, hogy ha elakadunk egy problémával, tartsunk szünetet, távolodjunk el a témától, és végezzünk kevésbé igénybevevő tevékenységet (sétáljunk, kertészkedjünk, pakolgassunk, stb.). Ha könnyítünk az elménken, akkor a félrevezető információkon való mentális letapadásunk is lazulni fog, és nagyobb eséllyel nyerhetünk új perspektívát. Ezért szokták azt is tanácsolni, hogy aludjunk egyet a kihívásainkra: néha álmunkban, ébredéskor vagy másnap, friss fejjel születnek új ötleteink. 

És ami nem segít. De benne élünk.

A mindenkori munkánkért járó társas és anyagi megbecsültség fontos. Ugyanakkor ezen túl, ha az illető szeme előtt a jövőbeli pénzjutalma lebeg, vagy arra emlékeztetik, az egyrészt alááshatja a belső motivációját, a tevékenység miatt önmagában érzett örömét, másrészt a figyelme beszűkítésével csökkentheti annak valószínűségét, hogy aha-élményei legyenek.

A feszes határidők, az állandó pörgés, a krónikus fáradtság szintén inkább az analitikus üzemmódba terelik a gondolkodást. 

Természetes, hogy egy munkahelyen, és/vagy a személyes életünkben vannak intenzívebb időszakok, és az is, hogy bizonyos kereteket, már csak a másokkal való együttműködés sikeréért is, tartani szükséges. Ugyanakkor a mai információs társadalmakban szinte állandó kommunikációs és teljesítménykényszerben élünk, miközben szünet nélkül termelünk, nem ritkán önmagunkat is. Ez pedig gyakran pont az aha-élményektől veszi el a lehetőséget, hogy a saját tempójukban csodát tegyenek.

Milanovich Domi