Arkhimédész: az ókor legnagyobb zsenije, aki nem is fürdött, és talán volt halálsugara, talán nem

–

Amilyen fontos ókori görög tudós, olyan keveset tudunk Arkhimédész életéről. Már azt is csak sejtjük, hogy Kr. e. 287-ben születhetett – feljegyzések szerint ugyanis, amikor Kr. e. 212-ben meghalt, 75 éves volt, ebből következtetnek a születési évére. Apja, Pheidiasz, csillagász volt, és minden bizonnyal rokonságban állhatott a szürakuszai uralkodócsaláddal.

Nem tudni, hogy megnősült-e valaha és születtek-e gyerekei, ugyanis az életéről szóló, jóval a halála után született feljegyzések inkább a találmányaira fókuszáltak, nem Arkhimédészre mint emberre.

Ami biztos, hogy fiatal korában az egyiptomi Alexandriában tanult és dolgozott, pár évvel később azonban visszatért szülővárosába, ahol élete hátralévő részét töltötte. II. Hierón király udvarában tevékenykedett, az uralkodó pedig minden bizonnyal úgy érezte, megfogta az istenek lábát a tudóssal, aki elsősorban a hadászatban volt nagy segítségére.

És bár az ókorban nemigen ismerték fel a tudós jelentőségét – hiszen csak nagyon kevés kollégája érthette volna meg munkái lényegét, de igencsak messze éltek egymástól –, ma már azonban a legnagyobbak között tartják számon.

Heuréka?

Arkhimédészről számos legenda kering, a legismertebb talán az a történet, hogy hogyan fedezte fel a felhajtóerőt és a sűrűséget: a fizikai törvényt, amit róla neveztek el. A történet szerint II. Hierón király arra kérte a tudóst, hogy derítse ki, az ötvösmester vajon tényleg színaranyból készítette-e a fogadalmi koszorút, amit rendelt tőle. Arkhimédész a történet szerint fürdés közben jött rá arra, hogyan tudna eleget tenni a király kérésének, ugyanis felismerte, hogy a víz azért csordul ki a fürdőedényből, mert ő belefeküdt. Ebből arra következtetett, hogy ha a koszorúval azonos súlyú arany- és ezüsttömböt helyez a vízbe, majd a koronát, és megnézi, hogy mennyi víz csordult ki a színültig töltött tálból, pontosan meg tudja mondani, hogy kizárólag aranyból készült-e a király koszorúja. Ekkor Marcus Vitruvius Pollio római építész feljegyzése szerint Arkhimédész boldogan ugrott ki a kádból, és rohant végig az utcán meztelenül, miközben azt kiabálta: heuréka (ami görögül annyit tesz: megtaláltam)!

Túl jó sztori ez így, hogy igaz legyen? Nos, sajnos minden valószínűség szerint nem is az. A problémák ugyanis már ott kezdődnek, hogy bár nem tudunk sokat Arkhimédész jelleméről, azt pont lejegyezte róla Plutarkhosz görög életrajzíró, hogy a zseniális elme nem volt nagy híve a tisztálkodásnak.

Feljegyzése szerint „nagy keservesen” kellett „elhurcolni” fürdeni Arkhimédészt, aki nem akarta ilyen semmiségekkel vesztegetni az idejét, és még mosakodás közben is geometriai formákat rajzolgatott.

A másik necces pontja a történetnek, hogy Arkhimédész sem írta le ezt a történetet, elsőként a már említett Vitrovius ír róla majd kétszáz évvel Arkhimédész felfedezése után, így nem tekinthető atombiztos forrásnak.

Katapult, vaskarom és csigasor volt, halálsugár nem valószínű

Bár Arkhimédész sokkal nagyobbra tartotta az elméleti munkáját, mint a mérnöki találmányokat, a szürakuszai uralkodónak nyilvánvalóan inkább utóbbiak miatt volt rendkívül értékes a tudós munkája.

Amikor ugyanis a második pun háború során a túlerőben lévő rómaiak Szürakuszai városát vették ostrom alá, a tudós szerkezetei tették lehetővé, hogy a helyi haderő súlyos veszteségeket okozzon az ellenfél csapatainak, és csaknem három évig tartották a frontot. A város vesztét végül nem is a római haderő fölénye, hanem árulás okozta.

Arkhimédész többek között olyan katapultot tervezett, amivel súlyos köveket lehetett az ellenség hajóira dobni, illetve egy olyan daruszerű építményt, aminek végén vaskarmok helyezkedtek el, amikkel fel lehetett emelni komplett hajókat, majd sziklához csapni vagy visszadobni a vízre, így elsüllyesztve őket.

Arkhimédész másik, szenzációszámba menő találmánya az arkhimédészi csigasor volt, aminek segítségével komplett hajókat tudott elvontatni egyedül, puszta kézzel, egy kötél segítségével.

Van azonban egy legenda az említetteknél jóval nagyobb fegyverről, amit halálsugárnak neveznek. A történetnek a megvalósítást illetően kétféle verziója is létezik: az egyik, hogy Arkhimédész a város katonáinak bronzbevonatú pajzsait csiszoltatta tükörsimára, a másik, hogy hatalmas tükröket vagy lencséket helyezett el megfelelő pozícióban és szögben.

A vége mindkét verziónak ugyanaz: a tükröket és a nap sugarait használva tudott így felgyújtani hajókat.

Bár azt már több kísérlet bizonyította, hogy technikailag lehetséges így felgyújtani az ellenség flottáit, ám egyáltalán nem biztos, hogy Arkhimédész valóban épített ilyen „halálsugarat”. Mert bár történetírók lejegyezték a szerkezetről szóló mendemondákat, semmilyen tárgyi bizonyíték nincs a létezésére. További kételyekre ad okot, hogy akkoriban a katonák pajzsát bőrrel vonták be, nem bronzzal, illetve, ha valóban megépült volna egy ilyen fegyver, azt a rómaiak biztosan megszerezték, és a későbbiekben használták volna.

Ne zavard köreimet?

A három évig tartó kínkeserves ostrom után a rómaiak elfoglalták ugyan Szürakuszait, és a rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, Marcellus konzul a könyörület híve volt, és megtiltotta a katonáinak, hogy megöljék a város lakóit. Azt külön kijelentette, hogy Arkhimédészt – akinek nagy csodálója volt – életben kell hagyni, ám egy katona ellenszegült a parancsnak.

A legenda szerint Arkhimédész épp a szabad ég alatt dolgozott, amikor a katona rátalált és ki akarta fosztani.

A gondolataiba mélyedt tudós ekkor állítólag felháborodva annyit mondott a harcosnak, hogy „Ne zavard köreimet” – ugyanis éppen köröket rajzolt a homokba.

Ezen felbőszülve a római megölte a 75 éves Arkhimédészt.

A parancsot megszegő katonát Marcellus kivégeztette, a tudóst pedig tisztességgel eltemettette. Sírkövére Arkhimédész kedvenc tételét vésette: a hengerbe írt gömb és kúp körvonalait. 

Arra, hogy Arkhimédész utolsó szavai valóban a „Ne zavard köreimet” volt, nincsen semmilyen bizonyíték, azonban a feltaláló sírjára valóban a már említett tételt vésték, ez alapján találta meg több mint száz évvel később Marcus Tullius Cicero, aki feljegyzéseiben csalódását fejezte ki, ugyanis a síremléket benőtte a gaz.

Arkhimédész sírja ma már nincs meg, azonban Siracusa városában két síremlék is őrzi az emlékét.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / mikroman6

Dián Dóri